Hofi Gézát nagyon szeretem. Már akkor is szerettem, amikor még nem is értettem őt, amikor pedig már értettem is, egyenesen rajongtam érte. Őt vártuk Szilveszterkor a tv műsorban és szerencsés vagyok, mert élő műsorát is láthattam.
Hofi Gézáról készült karikatúrákból nyílt kiállítás “Pusszantás mindenkinek!” címmel Szolnokon az Agórában. Szombaton dolgom volt Szolnokon és úgy terveztem, hogy megnézem.
Az Interneten nem találtam korlátozást, a biztonság kedvéért telefonáltam is (nem vették fel), a helyszínen a plakáton sem volt semmi, ami arra utalt volna, hogy aznap nem látogatható.
Délelőtt 10 órakor értem oda. A recepciónál (nagyon udvariasan) közölték, hogy este (!) rendezvény lesz és ezért nem haladhatok át a két épületrészt összekötő “hídon”, vagyis nem mehetek be a kiállítóterembe. Kértem, hogy de, mégis, nem vagyok szolnoki, nem tudok máskor jönni…Jó, akkor felhívják a biztonsági őrt (!), aki végül is illetékes eldönteni, hogy bemehetek vagy sem.
Az őr illetékesen eldöntötte, hogy természetesen ha egyszer nem lehet, akkor nem lehet. És kész. Pont. Megfellebbezhetetlen ítéletem elhangzott.
Mondták, hogy sajnálják, mondtam, hogy én is…és hogy csodálkozom, hogy az Internet világában előfordulhat az, hogy az érdeklődő csak személyesen tudhat meg fontos információt és nem is értem, hogy egy esti rendezvény miatt miért zárják le a többi helyiséget már kora délelőtt és legalább a telefont vették volna fel és ez az egész eljárás felháborító.
Még egyszer mondták, hogy sajnálják és én még egyszer mondtam, hogy felháborító.
Amikor kijöttem az épületből, Hofira gondoltam, arra, hogy ha most itt lenne, ő biztos nem háborodna fel. Lehet, azt mondaná, hogy próbáljak meg lazítani és minden érintettet pusszantana.
Kommentek