Lanovka vagy nem lanovka?

Jövő nyáron a Magas-Tátrába szeretnék menni. A Zöld-tóig, pontosabban a Zöld-tavi menedékházig, ahová szeretnék felmenni, több, mint 600 m szintkülönbséget kell leküzdeni. Az bizony nem kevés, de (most innen a innen a jó meleg szobából nézve) biztos meg lehet azt csinálni. Azt írják, hogy nem nehéz az út (kinek?). Ez lenne a fő program és előtte valami bemelegítő kirándulás kellene, a túra utáni napra pedig egy könnyű levezetés.

Akkor álmodjunk nagyot!

Bemelegítésnek a Csorba-tótól a Poprádi-tóig lehetne túrázni. Arról az útról egyszer visszafordultam, nem sokkal az elindulás után, mert nehéznek találtam. A többiek tovább mentek, én a parkolóig visszagyalogoltam és beültem a kocsiba bánkódni, hogy miért adtam fel ilyen könnyen. Órákat töltöttem a parkolóban, mire visszaértek a többiek tele élményekkel. Másodszor már az indulásnál feladtam, bár Budapestre felutaztam, onnan indult busszal a csoport, szintén a Csorba-tó Poprádi-tó túra volt a program. Pesten aztán nem mentem el a találkozóhelyre, felültem a vonatra és hazajöttem. Bizony, így volt.

Tavaly ősszel eljutottam egy másik, könnyebbnek mondott úton a Poprádi-tóhoz. Nem volt az olyan könnyű, de megcsináltam, viszont maradt bennem hiányérzet, mert ez az út nem az volt, amit kétszer már feladtam.

De jövő nyáron, na, majd jövő nyáron, majd akkor…Ezt szánom bevezető túrának.

A Zöld-tó pedig, mint fő túra…hát az nagy falat, de meg lehet azt csinálni…

Lanovkával fel lehetne menni a Lomnici-csúcsra, ez lehetne a 3. napi program?! Egyszer ültem már azon a lanovkán, fel is értünk a Lomnici-csúcsra, de akkor megfogadtam, hogy Soha Többé Nem Ülök Be ilyenbe. Halálfélelem, lezuhanás, megáll a levegőben a lanovka, szétpattan a drótkötél, kiesek…ezek a félelmek mind rettenetes erővel törtek rám. Jeges rémület, dermedt félelem, rettegés, ez volt felfelé… és lefelé sem lehetett máshogy jönni, csak ezzel a lanovkával.  Nem lehetett mást tenni, mint újra beleülni, hacsak nem akartam volna ott a csúcson fent maradni és  megfagyni. Lefelé is szörnyű volt. Szörnyű, szörnyű, rettenetes.

A férjem nem akar a Tátrában túrázni…nem akar gyalogolni…, hallani sem akar 600 m szintkülönbségről, 11 km gyaloglásról.

Ő lanovkázni szeretne.

Hát itt tartunk most.