Ma az erdei futópályán nem láttam semmit, csak szürkeséget, pocsolyát és sarat.
Ha velem lett volna a Négyéves, biztosan észrevesszük az Erdőtündér lábnyomát az avarban és halljuk tündérruhája susogását, ahogy a fák között elszalad előlünk.
Halljuk, ahogy a manók kuncognak rajtunk, mert nem vesszük észre, amint fától fáig osonnak körülöttünk.
Látjuk a Kisvakondot a vadonatúj zsebes nadrágjában, amint barátjára, a Sünre vár, hogy együtt teázzanak. Ha pedig beleszimatolunk a levegőbe, érezzük a mézes almatea illatát.
Találkozunk Mohával és Páfránnyal, akik alig várták már, hogy odaérjünk hozzájuk és elmesélhessék, miféle kalandjaik voltak mostanában.
Látjuk, ahogy Kicsi Vuk éppen elbújik egy fa mögé.
Halljuk a távolodó Télapó száncsengőjét…
…és ha nagyon fülelünk, de ehhez igazán nagyon kell figyelnünk, meghalljuk a lassan-lassan megérkező Angyalok csengőjét is.
Elvégre Advent idején az erdő is tele van csodával. Ezt minden négyéves tudja…
…és talán még én is tudom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: