Amikor először jártam a Hargitán, Pünkösd volt. Csíksomlyóra mentünk, szállásunk Hargitafürdőn volt. Akkor jártam először Székelyföldön. Kora reggel a Királyhágón megállva csodálkoztam rá először Erdélyre. Bánffyhunyadon a Református Templomban a lelkész felesége várt bennünket és mesélt nekünk Erdélyről, magyarságról és megmaradásról. A Tordai-hasadékban gyalogoltunk, megálltunk Korondon, majd Farkaslakán Tamási Áron sírjánál és Székelyudvarhelyen. Lelkes idegenvezetőnk mindegyik helyszínen történelem-és irodalom órát tartott nekünk, emlékszem, mennyire figyeltem rá, meg akartam érteni, mitől olyan “édes” Erdély. Székelyudvarhelyen már Wass Albertnél tartottunk és a főtéri park piros-fehér-zöld virágai láttán már nem kellett magyarázni, már értettem, éreztem, hogy mitől “édes”. Este értünk Hargitafürdőre, szakadt az eső, a hegyekből semmit sem láttunk, de ha nem is láttuk, éreztük a Hargitát. Másnap pedig láttuk is. A Hargitával való első találkozásomat a Csíksomlyói Búcsúra való zarándokmenetünk tette felejthetetlenné.
Másodszor egy esztenán jártunk a Hargitán. Nyár volt, a pásztor és a családja legeltette, gondozta a juhokat. A tejből sajtot készítettek, azt ott a finom hegyi levegőn meg is kóstoltuk. Most is emlékszem az ízére. Ott, az esztenán hallottam először a medvékről, a szűkszavú pásztor két tőmondat közé szúrta, hogy éjjel járt arra egy. A Kossuth sziklánál láttuk azt, ami a Hargitából szemmel belátható volt. Legalább egy órán át ültünk ott és csak néztük, hogy ne felejtsük el sosem.
A harmadik székelyföldi utunk során a Madarasi Hargitán, a székelyek Szent Hegyén jártunk. Akkor is nyár volt. Fent a csúcson (1801 m) már valóban nem kellett semmit érteni, ott, a kőhalmok, a keresztek és a kopjafák között csak érezni kellett: “Maroknyi székely porlik, mint a szikla…”
Ezután többször jártunk még a Hargitán, mindig nyáron és sok élményben, jó falatokban volt részünk és bármerre jártunk a hegyek között, mindig jó emberekkel találkoztunk. De nem csak emberekkel, hanem medvékkel is. (Azt az “élményt” soha többé!)
Adventkor még nem jártunk a Hargitán. Pedig kellene.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: