Nem Adventhez méltó elfoglaltság egy autó műszaki vizsgáztatása. A kocsi Pesten használatos, de hazahoztuk, mert azt hittük, itthon könnyebben és gyorsabban el lehet intézni mindent. Hát nem. Bosszúsággal járhat egy egyszerű, problémamentes vizsgáztatás is (ki viszi vizsgára és mikor), de mi most többszörösen kapjuk a bosszankodni valót.
Autószerelés, karosszéria-munka, festés és időpont-problémák sora vár megoldásra és még mindig nem írhatom múlt időben, pedig már több, mint egy hónapja (ha nem is ezzel kelünk és fekszünk), de minden nap történik valami, ami ez ügyben vagy előre mutat, vagy hátra. Klasszikusan egy lépes előre, kettő hátra.
Hogy némi vigaszra leljünk a ma (is) érkező kedvezőtlen hírek után – ha már a problémát megoldani nem tudjuk, legalább nevessük ki -, autószerelős videókat néztünk a neten. Nem linkelem be, amit Mucsi Zoltán osztott meg az autószerelők munkájáról, mert túl megy azon a határon, amit a blogom elbír, de legalább jót szórakoztunk rajta és már némi humorral felvértezve tudjuk várni az aktuális holnapi rossz híreket a kocsiról.
Mucsi Zoltán nagy kedvencem. Van egy videója, amit különösen szeretek tőle, ez nem vicces, egyáltalán nem az. A videó végén feltűnik egy kutya és Mucsi Zoltán számára egy átlagos, nehéz, monoton és szomorú nap után ő a vigasz. Olyan szeretettel öleli át a kutyáját, amit ebből a folyton morcos, ideges, kiabáló, hirtelen haragú emberből ki se néznénk.
A videó kapcsán újra szóba került, hogy kellene nekünk egy kutya. Nem én hoztam szóba és nem én akarom. Sőt, én egyáltalán nem szeretnék kutyát.
Egyáltalán Nem Szeretnék Kutyát.
Se vigaszként, se semmiért. Volt kutyánk, családtagként imádtuk, eltemettük, elég volt azt a veszteséget kibírni.
De szeretném, remélem, kérem, hogy vizsgázzon már le végre ez a kocsi.
Cserébe talán, esetleg, nagyon esetleg, egyszer, a távoli jövőben hajlandó lennék a kutya-kérdést megfontolni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: