Mostanában mindenki, akivel találkozom és váltunk néhány szót, többnyire arról beszél, hogy hol tart a karácsonyi (háziasszonyi) készülődésben.
Már lemosta, kimosta, átmosta, felmosta, megfőzte, megsütötte, “mindmegette”, újra sütötte, lefagyasztotta, kiolvasztotta, letörölte, feltörölte, kiporszívózta, megvette, becsomagolta.
Elismerésem és tiszteletem mindenkinek, aki erre munka, család és egyéb gondok mellett képes volt.
Én nem.
Én ma kezdem, aztán jutok, amire jutok.
Természetesen teendő-listám nekem is van, még csak nem is fejben, hanem leírtam, nem bízva semmit a véletlenre. A lista alapos és hosszú. Ma délután áttekintettem a listámat és nem kipipálom a feladatokat, jelezve, hogy elvégeztem, hanem…
…hanem lehúzom, kihúzom, lefirkálom. Mert nincs rá idő, az ünnepig már nem is lesz, mert nem kell, nem lényeges, nem fontos.
Nem fontos.
Ami fontos, az elkészül: lesz viszonylagos rend, elfogadható tisztaság, lesz mit enni és lesz feldíszített fa.
Lesz család, lesznek gyerekek, lesznek unokák. Lesz idő.
És mindenkinek úgy lesz jó, ahogyan lesz.
A lélek felkészült.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: