Az erdőben ma bármerre néztem, bármit láttam, minden egy-egy vaskos közhelyet juttatott eszembe. Olyanokat, mint pl. “Ha tudod, hol vagy, látod az irányt is, merre tarts.” vagy “Az életben sebeket kapunk, begyógyítjuk és megyünk tovább.” Közhelyek vagy nem, mindegy is, a fontos az, hogy az erdő tisztaságában, csendjében, háborítatlanságában nagy dolgokra lehet rájönni, nagy dilemmákra lehet megoldást találni, meg lehet sejteni, hogy merre tovább.
Nekem ma ezek nem sikerültek, leragadtam a közhelyeknél. De azt az egy órát, amit ma a közhelyes gondolatok és az ezeket ihlető látvány között töltöttem, nem cserélném el. Még fácánokat is láttam (4. kép). Az utolsó kép pedig már a Magas-Tátrára hangol.
A Magas-Tátrára hangolás részeként egy újabb túlélő-filmet néztem meg, Kate Winslet főszereplésével. A címe: Hegyek között.
A nő az esküvőjére repülne, a férfit (idegsebész) sürgős műtétre várja a betege. A járatot egy közelgő vihar miatt törlik, de ők megtalálják a megoldást: ismeretlenül is összefognak, kisrepülőt bérelnek és nekivágnak az útnak. A pilóta rosszul lesz, a gép lezuhan. A két főszereplő (fontos: egy férfi és egy nő!) túléli a zuhanást, 4000 méter magasan a méteres hóban a hegyek között rekednek. Egy ideig várnak a mentésre, aztán megértik, hogy senki nem fog itt rájuk találni, az élelmük is fogytán, nincs más megoldás, mint kijutni a magas hegyek közül. A film első fele a túlélésről szól, a második fele pedig arról, hogy hogyan tovább.
(Spoiler: A tervezett esküvő elmarad.)
Szerintem nem volt jó film, igazán csak addig tetszett, amíg a túlélésért küzdöttek, de az a része is több sebből vérzett.
Nem is értem, hogy jön ez a film a Magas-Tátrához.
Még a végén megijedek és nem megyek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: