Amikor először olvastam arról, hogy színre viszik Nagy Feró és a Beatrice “sztoriját”, rögtön intézkedtem: felhívtam a színházat, jegyet rendeltem és előre örültem. Négyszer voltam eddig Beatrice koncerten és lehet Nagy Feróról mondani hideget-meleget (mondanak is), az biztos, hogy szuper hangulatot tud csinálni. Pimasz, izgága, hergeli a közönséget, a szavait nem válogatja meg, trágár stb. és egyszer még vízipisztollyal is lövöldözött.
Van humora. Szilveszterre jó programnak ígérkezett a színdarab.
Az volt. Természetesen felhangzottak a nagy Ricse-dalok, a történet érdekes volt, a díszlet visszarepített a fiatalságom idejére, a Nagy Ferót játszó színész (Kurkó József Kristóf) nagyszerű volt, úgy mozgott, táncolt, énekelt, lázadt és harsánykodott, mint Feró.
Gondoltuk, hogy a beígért meglepetés Nagy Feró lesz.
Igen, ő volt. Az előadás végén megjelent a színpadon, ováció és vastaps fogadta, majd felállt a zenekara is és mini koncerttel köszöntek a lelkes közönségnek. A szűnni nem akaró tapsot Feró meghatódva fogadta, könnyeivel küszködött (bizony!) és látta, hogy a nézők nehezen fogják leengedni a színpadról. Újra énekelni kezdett hát, de ekkor már az Új Színház falai repedeztek, olyan hangerővel “nyomta” ő, a zenekar és a végtelenül hálás közönség, együtt, hogy:
…Jönnek a boldog szép napok…
2017 boldog, szép napjai után jöjjenek 2018 boldog, szép napjai!
Egészséggel, biztonsággal, békével és szeretettel.
BUÉK!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: