Történelmi hiányosságok

Csak rápillantottam az egri Gárdonyi Géza Színház műsorára tegnap (jan. 4-én) délután és láttam, hogy napok óta és még napokig a Zrínyi 1566 című rock musical van műsoron, a címszereplő Sasvári Sándor. Rock musical -a kedvenc műfajunk, rögtön döntöttünk is, megyünk, meg kell néznünk. Néztük a jegyeket…és láttuk, hogy minden előadásra minden jegy elkelt… kivéve éppen a január 4-ét, még volt aznapra két jegy. Azonnal telefonáltam a színházba és kértem, hogy azt a két jegyet tegyék el, máris indulunk. Negyed óra múlva már úton is voltunk.

Most nem volt idő készülődni, hangolódni, utána olvasni, hogy mit is fogunk látni, pedig jó lett volna, mert könnyebben meg lehet érteni valamit, ha van előzetes ismeretünk róla. Ez egy történelmi esemény musical feldolgozása, illene valamennyire “képben lenni.” Nagyon kellett sietnünk, így aztán útközben próbáltuk meg történelmi ismereteinket felidézni,  illetve hát inkább ötletelni.

Érdekes volt, ahogy beugrottak vagy hosszas gondolkodás után sem ugrottak be nevek, évszámok, tények: Zrínyi Miklós mikor, hol, mi előtt vagy mi után, a miértről már nem is beszélve. Még jó, hogy  a címben az 1566-os évszám elhelyezte Zrínyit az idővonalon,  Dózsa Györgyhöz is tudtunk évszámot kapcsolni és II. Rákóczi Ferenchez is, így a 150 éves török uralom is nagyjából a helyére került, sőt, Buda visszafoglalása is beugrott, de az már évszám nélkül. Még rémlett a Szigeti veszedelemből, hogy az első néhány sort annak idején tudnunk kellett, abból annyit tudtam felidézni, hogy : “az, kinek Európa rettegte szablyáját…” és  Zrínyi kirohanása is eszembe jutott és egy vadkan is…

A musical első felvonásának első harmadában minden összekavarodott, amit eddig tudni (vagy inkább sejteni) véltem a történelmet illetően, én tényleg úgy éreztem, hogy elvesztem az időben és hogy akkor most ki kicsoda és hol és miért?

Aztán kezdett a homály feltisztulni, az első felvonás végére képben voltam, a második felvonásban pedig már néhány összefüggést is érteni véltem. A fináléra pedig összeállt a fejemben Szigetvár ostromának története.

Amit pedig annak idején bizonyára tanultam, sőt, szorgalmas kislányként bizonyára jól meg is tanultam. Igen, megtanultam, de ennek éppen 35 éve.

Késő éjjel értünk haza és bár útközben erősen fogadkoztam, hogy pótolni fogom a történelmi hiányosságaimat, sőt, a Szigeti veszedelmet újra el fogom olvasni, mára már lecsendesedtem. Megelégedtem az interneten fellelhető néhány fontos tudnivalóval és a könyvet ugyan  előkerestem, viszont újra olvasni valószínű, hogy nem fogom. De jól esett látni, hogy tényleg  ott van az első sorokban az a  mondattöredék, amire emlékeztem.

Az előadás nagyon-nagyon jó volt, Sasvári Sándor óriásit énekelt és alakított. Ezennel a kedvenceim közé került.