Balázs Fecó előadói estjére azóta szeretnék elmenni, mióta először olvastam, hogy van ilyen. Háromszor került elérhető közelségbe, de minden alkalommal le kellett mondanunk a megrendelt jegyeket.
Egy hete, teljesen véletlenül rátaláltam a balmazújvárosi jan. 12-i időpontra, de azt is rögtön láttam, hogy november óta árulták a jegyeket. Gondoltam is, hogy eladták már az összeset. Egy próbát megér, felhívtam a Művelődési Központot. Természetesen minden jegy elkelt. Pótszékre? Sajnos, már pótszékre sincs. Nagyon szomorúan, lemondóan még csak annyit kértem, hogy írják fel a telefonszámomat és ha esetleg, mégis, talán valaki lemondja a jegyét, akár előadás előtt is egy órával, hívjanak fel és azonnal indulunk. Nagyon kedves volt a hölgy, felírta a számom, de hallottam a hangján, ahogy mosolyog a naivitásomon és mondta is, hogy ebben ne bízzak, nagyon nagy az érdeklődés Balázs Fecóra, nem is gondolták , hogy ekkora, szinte kizárt, hogy jegyet visszahozzanak.
Teljesen beletörődtünk, hogy most sem jön össze, most sem tudunk elmenni. Nem is beszéltünk róla tovább, nem is emlegettük.
Január 12-én délután 4 órakor csengett a telefonom, a balmazújvárosi Művelődési Központból hívott a hölgy és amikor bemutatkozott, nem is vártam meg, hogy mit mond, nagyon udvariatlanul rákérdeztem: csak nem…?
De igen, épp most hoztak vissza két jegyet, át tudjuk-e venni.
Szinte rögtön indultunk is érte és nem győztem a hölgynek megköszönni, hogy ránk gondolt. (Innen is köszönöm!)
Balázs Fecó előtt még volt időnk, megnéztük a Munkácsy kiállítást. Az Ásító inast vártam a legjobban, reméltem, hogy ott lesz és útközben majdnem fogadtam is rá…és ott volt, sok más csoda-kép mellett. Aki teheti, nézze meg, mert Munkácsy festményei előtt állni nem mindennapi élmény. A kiállítás februárig látogatható.)
…És akkor Balázs Fecó.
Pontosabban…És Akkor Feljött A Színpadra Balázs Fecó. Egy szintetizátorral, a maga egyszerű, sallang-mentes emberi mivoltában kiállt a színpadra és bemutatta zenészi munkásságának egy olyan remek keresztmetszetét, amit én a meghatottságtól csaknem végig sírtam.
A régi Neotonra, a régi barátokra, zenésztársakra emlékezve a Kell, hogy várj-jal indított, majd jöttek a nagy Taurus-dalok: A kőfalak leomlanak, Anyám vigasztalj engem, Amit még nem mondhattam el, A lány, kire szerelemmel nézhetek.
Aztán egy Radics Bélára emlékező dalt énekelt (Nagy varázslat volt) és jöttek a Korál-dalok: Homok a szélben, Kevés voltam neked, Kölykök a hátsó udvarból… Egy újabb egységben pedig a Csönd éve, Változnak az évszakok, Kergesd el a felhőt… Az egységek között emlékezett, felidézett egy-egy jelentős epizódot a pályájából.
Amikor felhangzott az Érints meg még egyszer, majd a Hazafelé, már tudtuk, hogy lassan vége a varázslatnak…Lassan itt az éjszaka…és akkor felhangzott az utolsó dal:
Amikor vége az utolsó dalnak is,
Az utolsó hang is szétfoszlott már,
Magányos tárgyak, az elhagyott színpadon,
Fölborult székek, és konok homály.
Papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt,
Ki mondja meg, a dalaimból mennyi marad?
Maradj velem, segíts nekem,
Vigyél haza, fogd a kezem,
Szeress nagyon, fáradt vagyok,
S nehéz a szívem.
Vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
Hogy szebb lesz a holnap!
Mondd, hogy lehet… Mondd, hogy lehet,
Ha nem is tudod, hogy hiszek neked.
Ez a dal a végén…ez a dal zúgott, majd megköszönte a betegsége idején felé áradó szeretetet, megköszönte a közönségnek, hogy itt volt és figyelt rá, énekelt vele és elbúcsúzott. A vastaps után újra végigfutott a nagy dalokon aztán megígérte, hogy az előcsarnokban még marad egy kicsit, találkozhatunk vele.
Néhány szót én is váltottam vele, amíg a róla szóló könyvet dedikálta és közös kép is készült. Jó ember, jó zenész, hatalmas szívvel. Engedje a szíve, hogy sokáig énekelhessen még. Egészen addig, amíg a Világ a Világ és még egy nap.
Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
hogy minden nap,
mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó.
Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod,
hogy fáradt vagyok.
Láttuk, drága Balázs Fecó. Láttuk, hogy fáradt vagy. De azt is láttuk, hogy amíg a szíved bírja, a lábad bírja, a hangod bírja, addig itt vagy. Amíg a Világ a Világ és még egy nap.
…és hogy dalaidból mennyi marad?
Mind. Nekünk mind megmarad.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: