A mi kertünk kicsi, egyszerű és szép. Szép lehetne. Szép szokott lenni, most nem az. Az egész nyár át lett lustálkodva nálunk, a locsolás volt szinte az egyetlen munka (néha fűnyírás is volt), amit el kellett végezni, a többire legyintettünk, majd, majd…és így érte a kertet az ősz. Amíg jó idő volt, addig folytatódott a halogatás, az esős időszakban pedig lemondóan legyintettünk tovább. Így érte a kertet a tél…és ha így megy tovább, akkor így éri a tavasz is. Hiába enyhe az idő, a tél nem a kerti munkák ideje, hanem az ablakból kinézve, vagy fázósan sétálva a gyönyörködésé. Most nincs miben gyönyörködni, tulajdonképpen csak szégyeljük.
Ilyenkor lehet tervezgetni, hogy milyen legyen idén a kert. A tervek általában messziről indulnak nálunk, kezdetnek elég nagyot szoktunk álmodni. Aztán nem történik semmi és amikor megint szóba kerül, hogy mi legyen, akkor már szerényebb az álom…aztán megint egyszerűsödik és egyre egyszerűbb. Az a tapasztalat, hogy mire elérkezik a tavasz és tényleg kell már valamit kezdeni a kerttel, jön egy gondolat: miért is ne maradhatna így? Jó ez így. De tényleg, mi nem jó ezen? Így is szép…és a mindent eldöntő érv: nekem így is tetszik.
De most tényleg nem tetszik. Valamit kezdeni kell vele. A terv most nem indul messziről. Legyen a kert még egyszerűbb, mint volt. Nem lesznek pl. cserepes növények, csak a teraszon. Nem lesznek egynyáriak, csak a teraszon. A terasszal is foglalkozni kell, mert egész nyáron kint vagyunk, ott eszünk. Nem lesz konyhakert sem, mert tavaly még a rukkola sem nőtt meg, épp csak kikelt. (Most látok egy szép nagy valamit a rukkola helyén, lehet, hogy az, de nem merem megenni.) Nem lesz paradicsom, mert senki nem szereti.
Egyszerűsítünk.
A kert tehát nem szép és nincs mentség. Elhanyagoltuk. Nagyon el lett hanyagolva.
Most, hogy olvad a hó, még szembetűnőbb minden. Sár van, hófoltos sár és olyan vizes a fű, hogy szinte tocsog. Mit lehet ilyenkor tenni?
Nyilván semmit.
Megvárni a jó időt és akkor hozzákezdeni. Az összes tavaly el nem végzett munkát elvégezni. A kertet újra széppé tenni. Pató Pál itt ragadt szellemét kisöpörni.
Megfogadni, hogy rendben tartjuk, gondozzuk, törődünk vele. Dolgozunk benne. Tudomásul vesszük, hogy a kert munka, akármilyen kicsi. Munka.
De részemről maradhat még a tél.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: