Nehezen meghozott döntés nehéz napjai után megérdemeltünk egy laza szombatot. Utólagos születésnappal, saját készítésű tortával, egy kis kirándulással.
1.A Tisza-tó az alig látható kacsákkal. Nyáron úszni fogunk benne és majd a kacsáktól tanuljuk, hogyan kell. Mert a négy és félévesek így gondolják.
2. Én meg azt gondoltam, hogy a felsőtárkányi tó nagyobb. Egész kicsi, de nagyon szép környezetben van és voltak futók-kocogók is. Én is erre készültem, de ahogy a kocsiból kiszálltam, éppen egy jó mély tócsába sikerült belelépnem. A vizes cipőben szedtem a lábam rendesen, de csak azért, hogy minél előbb körbejárhassuk a tavat és ülhessek vissza a meleg kocsiba.
3. Azt is gondoltam, hogy a Bükk lábánál havas lesz minden. Itt-ott volt ugyan hó, de azzal együtt sár is, így túrázásról szó sem lehetett. A lábam sem melegedett akkor még fel. Így hát elérkezettnek láttuk az időt, hogy együnk valami finomat.
4. Csernus doktor kávézója újra nagyon tetszett. A kép a falon kb. 1,5X2 méteres. Jó nagy.
5. A kávézóban minden asztalon egy-két könyv és egy cserép tavaszváró virág. Az almás pite újra tökéletes volt. Tökéletes. A könyvbe beleolvastam, meg kell szereznem, el kell olvasnom.
6. “Életünk legfontosabb eseményei a látványos okokon kívül tulajdonképpen ellenőrizhetetlen semmiségekre vezethetők vissza.”
Ez Rejtő Jenőtől van és azért jutott eszembe, mert láttam egy Rejtő Jenő utcát. Le is fotóztattam magam az utcanévtábla előtt. Amikor hazaértünk, a rádióban éppen Rejtő Jenőről szóló összeállítás ment.
Ezek a “semmiségek” és a tündéri “babákkal” töltött néhány óra segített túllépni a nehezen meghozott döntés nyomasztásán. Az ovisunk fantáziája, történetei (hogyan szokott helikoptert vezetni, most kacsák laknak az oviban és így tovább…) inspirálták az enyémet is, így aztán remekül szórakoztunk egymás fantasztikusabbnál fantasztikusabb történetein. A kistestvér pedig, miközben közelről tanulmányozta a nagyapa szakállát, bajuszát, mindenki felé küldött egy-egy “én vagyok ennek a gyönyörű világnak a közepe” c. elbűvölő mosolyt. Ő egy boldog baba, azt sugározza magából, hogy az élet szép, sőt, gyönyörű, minden jól van úgy, ahogy van, ő is jó helyen van és rendkívül elégedett a körülményeivel. A nővére ugyan időnként elbizonytalanítja az egyetemes igazságosságba vetett hitében, de gyorsan ki tudja heverni.
Mi pedig kihevertük a nehéz napokat. Azért ehhez az egyetemes igazságosságban való hitünk mellett a “babákon” kívül az almás pite és a születésnapi Sacher-torta is hozzátett…és Csernus doktor képe a falon: Kedves Asszonyom, mi is egyáltalán az ön problémája???
Kommentek