Cukormentes

Egy brownie és ami előtte, mögötte és utána van.

A mai napon megünnepeltünk egy nehezen meghozott döntést. Erre az alkalomra egy nagyon csokis süteményt, egy brownie-t sütöttem, nehéz döntéshez illően egy könnyen elkészíthetőt.  Rengeteg receptet találtam, egyet kiválasztottam, kicsit módosítottam és ajánlom mindenkinek, aki szereti a nagyon csokis ízt. Én cukormentesen készítettem, de aki nem szereti az étcsokoládé domináns keserű ízét, az tehet a tésztába 3-4 evőkanál mézet is.

2 egész tojást,  100 g vajat (én kókuszzsírt használtam) és 4 evőkanál holland kakaóport jól összekeverünk. 100 g legalább 70%-os étcsokoládét  (nálam 85%-os) megolvasztva hozzáadunk, végül 80g lisztet keverünk bele (én zabpelyhet daráltam). Egy tányérnyi méretű jénai edénybe sütőpapírt tettem és előmelegített sütőben 160 fokon 20, max. 25 percig kellett volna sütni. A recept szerint egy perccel sem tovább, mert ehetetlenül kiszárad.

20 perc sütési idő után az én brownie-m még sületlennek tűnt, adtam neki még 10 percet. Még mindig mintha el sem kezdett volna sülni. Nem értettem, mi lehet a gond, vajon  mit rontottam el  ezen az egyszerű süteményen.

Újabb negyed óra után mintha történt volna már végre valami, de még mindig elég laza állagú volt.

Közben megettük a levest, már lassan a húst is, de mi lesz a desszerttel? Vártunk.

Összesen 1 és negyed órán át sütöttem, de még akkor is úgy vettem ki a sütőből, hogy most már nem érdekel tovább, így esszük és kész. Ha megsült, ha nem.

A tetejére 75%-os étcsokoládét olvasztottam kb. fél dl erős kávéban. Ez jót tett a brownie-nak, mert bizony ennyi sütéstől kiszáradt belül, szinte morzsálódott (pont ezért lett volna fontos a sütési idő betartása), de ezt a kávés-csokimázat a forró sütemény jól beszívta, így szerintem (!) tökéletes lett.

A rendkívül édesszájú ünnepelt az izgatott konyhai előkészületeimet látva és a sütés alatti  sopánkodásaimat hallgatva azt hihette, hogy valami világhírű cukrászremeket készítek, mert akkora feneket kerítettem neki…

…és amikor ebéd után az asztalra helyeztem  (helyeztem, nem csak úgy odaraktam, hanem előkelően az alkalomhoz illően az asztal főhelyére tálaltam, vagyis megadtam a módját), kicsit bizalmatlanul nézte ezt a cukrászcsodát.

Ez valami édesség?

Igen, tulajdonképpen édesség, de inkább keserű ízre számíts, bár adhatok hozzá málnalekvárt is, ha gondolod, de szerintem nem kellene, mert ez pont így jó és kész.

De mi ez?

Brownie, tudod, az ilyen csokis csoda. Különleges alkalmakra való, mint ez a mai.

(A csoda-szónál mintha láttam volna egy felvonódó szemöldököt.)

Mik ezek a darabok benne?

Hát zabpelyhet daráltam, az van benne liszt helyett. Egy kicsit darálhattam volna finomabbra, az igaz, de jól van ez így. Együnk és kész.

(…)

Na, ízlik?

Igen. Bár elég keserű. Cukrot nem is tettél bele?

Nem. Ez direkt cukormentes.

Hm. Legközelebb tegyél.  Olyan száraz ez a valami, mint a törek. Biztos attól, amit liszt helyet tettél bele. Tejszínhab van itthon?

Nincs. Nem is kell. Ez így  pont jó, hidd el. Szinte tökéletes.

Na ja. Tökéletes. 

Az én véleményem viszont az, hogy ez a sütemény nagyon finom, így is.

Az alkalom pedig különleges, így is, úgy is. De holnap a maradékot tejszínhabbal esszük.

Cukormentes II.

Másnapra a brownie kőkemény lett. Olyan kemény, hogy a tejszínhab sem segített rajta. Tényleg elég lett volna 20-25 percig sütni.

Cukormentes III.

Az én brownie-m után 3 nappal alkalmam volt Pesten enni egyet, egy cukormenteset. Hát…az enyém finomabb volt, sokkal.