Christine Nöstlinger Bécsben él a férjével és a gyermekeivel. Anya és feleség, gondoskodó háziasszony. Könyvének címe: Néha jobb lenne egyedül.
(Aki nem érezte ezt, annak szerintem ez a könyv nem való. De szívből ajánlom mindenkinek, aki szívesen olvas arról, hogy anyának és feleségnek lenni nem csupa rózsaszín vagy világoskék habos baldachin és önfeledt kacagás.)
Öt fejezetben a családi élet nagy témáit feszegeti jó humorral megírt, rövid, 2-3 perc alatt elolvasható kis történetekkel. Az első fejezet “A férjed, az az ismeretlen lény” címet viseli és persze a férj-feleség kapcsolatról ír. A második fejezet címe: Tapintatos tündérek. Ez a rész a messze nem tökéletes, de arra folyamatosan és reménytelenül vágyó háziasszonyról szól, takarítási szélmalomharcról, főzésről és válogatós családtagokról, bevásárlási megpróbáltatásokról. Ebből a fejezetből fogok is idézni. A harmadik az “Édes otthon”, a családtagok harmonikus együttéléséről mutat görbe tükröt. A negyedik fejezet “A házitündérek lelke”, az anyasággal, az anyai aggodalmakkal foglakozik. Végül az ötödik “A bűbájos kicsikék” a gyereknevelést szedi ízekre.
Élettapasztalatból, bölcsességből nincs hiány a könyvben, bátran leírja a botladozásait, amit a családja funkcionálásáért tesz nap, mint nap és mindezt nagyon élvezetesen, jókedvűen, tele humorral teszi. Amikor olvastam, nagyon sokszor magamra tudtam ismerni, a görbe tükörben megláttam a mi életünket és így még szórakoztatóbb volt. Annyira, hogy le sem tudtam tenni és Budapesttől hazáig a vonaton “egy szuszra” el is olvastam.
Akkor most következzen a Tapintatos tündérek c. fejezet címadó szösszenetéből egy rövid részlet:
“Minden tanult feleség és anya tudja, mi legfontosabb kötelességeinek egyike. Barátságos otthont teremteni férjének és gyermekeinek. Érezzék mindig jól magukat a drágák!
Különben ugyanis elmennek és házon kívül keresik meg maguknak a puha, otthonos, becéző valamit. A férj egy másik nőnél, a gyerekek a barátaiknál.
Nem kell sok ahhoz, hogy megteremtsük a családnak ezt a jó érzést. Elég egy csipet vidám, nyugodt modor, egy lehelet megértés és tolerancia és az a józan belátás, hogy a saját vágyainkat mindig a sor végére állítjuk. Ha a feleség és az anya ezt a megfelelő hozzáállást elsajátította, már csak néhány külsődleges dologra kell figyelnie.”
Hogy mi mindenre kellene figyelni a béke, a boldogság és a tolerancia házában egy anyának és feleségnek, azt megtudhatjuk, ha tovább olvassuk.
Ezt a könyvet Csernus doktor Depresszo nevű kávézójában láttam, ott ugyanis minden asztalon könyv várta a vendégeket. A mi asztalunknál ez volt, olvasgattam belőle és nagyon megtetszett. A Libri oldalán keresztül antikváriumból szereztem be és szívesen kölcsönadom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: