Szia, hideg tél!
Fázom, egész nap fázom, de mégis tudok örülni neked.
Lefagytak a hóvirágok, elhitték, hogy megúszhatnak téged. Már majdnem én is elhittem és majdnem hozzáfogtam rendbe tenni a teraszt. Már a tulipánjaink is előbújtak, mert ők is elhitték. Már nézegettem, hogy amint felszárad a kert a sártól, mit kellene feltétlenül megcsinálni. Szinte már tavaszi terveket szövögettem. De te végül összeszedted magad, kisöpörted a csaknem mediterrán telet tőlünk és bezúdultál hozzánk, szibériai eredeted minden lendületével.
Nem baj. Én vártalak. Február végén még szabad hidegnek lenni, bár amilyen felborult rend (?) van az időjárásban, én már nem is tudom, mit szabad és mit nem. Nem baj, én örülök neked.
Télöröm.
Mitől szép a tél? Mert nekem szép, havasan is, latyakosan is, hidegen és viharosan is.
Ez ugyanis csak az időjárás. A tél ennél sokkal több.
Decemberben várom a Karácsonyt. Januárban született az első kisfiam.
Ha csak ennyi lenne, már akkor is nagyon tudnám szeretni a telet. De itt van még hozzá a Karácsony mindenestől, a koccintás Szilveszter éjszaka, anyukám lencsefőzeléke január elsején, a születés- és névnapok (2 születésnap és 3 névnap van a legszűkebb családban ilyenkor), a februári fánk, az első hóesés öröme és a hosszú téli esték itthon egy jó könyvvel vagy egy filmmel a jó melegben.
Én ilyen havas hidegben (is) nagyon szeretek téli, havas, lehetőleg hegymászós filmet nézni. Miután a téli szünetben 4 (!) hegymászós filmet néztünk meg az én választásomra (amelyekben eltévedtek, lezuhantak, megfagytak…), most krimit választottunk. A címe Gyilkos nyomon, Wyoming-ben játszódik, a Sziklás-hegységben. Ott is tél volt, nagy volt a hó és folyton hóviharok tomboltak. Motoros szánnal közlekedtek, mindenki állandóan fázott és nehezen viselték a hideget. A film egy különleges krimi, nyomasztó hangulatú, sötét és fagyos. Amikor vége lett, olvastam róla két jó kritikát, mindkettőben azt írták, hogy sokáig nem ereszti a nézőt az egyébként igaz történet. Engem sem ereszt, pedig jó lenne már elfelejteni azt a néhány képet, aminél ugyan elfordítottam a fejem, de amit a szemem sarkából láttam, az is éppen elég ahhoz, hogy ne aludjak túl jól.
Télöröm? Örülni a télnek. Én tudok.
Még egy kis havat sem bánnék és igazán elégedett lennék, ha sikerülne a téli Bükkben barangolni egy kicsit. Lovasszánon. Akár.
Szóval, szia tél! Ez még a te időd.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: