Nem közénk való volt

Ezt mondta Kölcsey Ferencről Wesselényi.

Felvételi dolgozatomat rengeteg évvel ezelőtt Kölcseyről kellett írnom. Akkor jól tudtam mindent, amit tudni kellett róla, mára sokat felejtettem, de ez a mondat megmaradt: “Nem közénk való volt.” Arra is emlékszem, hogy a dolgozatomat ezzel a mondattal zártam. Súlyos mondat ez és sokáig azt hittem, hogy a visszahúzódó, szatmári birtokán gazdálkodó irodalmár tényleg nem volt a nagy formátumú politikusok közé való.

Pedig pont fordítva lehetett. Kölcsey Ferenc a Magyar Tudományos Akadémia tagja, politikus, országgyűlési követ, reformer, kiváló szónok,  költő és nyelvújító volt.

Több, mint a többiek.

INTÉS

Zeng hazát és zeng szerelmet,
Magyar hű nép, a lant;
Ó ne bánd, ha lágy hangjátol
Szíved meg-megdobbant!
És ne bánd, ha lágy hangjátol
Szívedre bánat gyűl;
Mélyen az tekint magába,
Ki bús érzésben űl.

Jer, borúlj el csendes órán,
Múltról jövőig hass;
Vágyva pillants föl, magasra:
Mint naphoz küzdő sas.
Vágyva pillants föl, magasra,
Im itt, ami fenntart:
Könny a szemben, láng a mellben,
S a kézben ősi kard!

Cseke, 1832. szept. 29.