Gőzleeresztő

A L’art pour l’art Társulat Kisújszálláson lépett fel, az előadás címe: Halványlila gőz.

Jobb címet nem is adhattak volna a produkciónak, mert:

-Besenyő Pityunak bár halványlila gőze sincs arról, amiről beszél, mégis nagyon hevesen artikulálva és gesztikulálva fejti ki véleményét nem csak  a család dolgairól, hanem óriási önbizalommal a világ dolgairól is. Határozottan ő a család feje és észből is neki jutott a legtöbb. Már relatíve.

-Margitnak halványlila gőze sincs semmiről, csacska, mint mindig és csacsog, mint mindig és őrületbe kergeti a férjét a rengeteg eszével, mint mindig. De neki is van véleménye mindenről és ezt el is mondja, vagyis inkább próbálja elmondani, ha Pityu bele nem fojtaná lépten-nyomon a szót. De belefojtja és mivel Margitnak szerényebbek a képességei, a szócsatákat rendre el is veszíti, ilyenkor Pityu mintegy magától kérdezi, hogy vajon normáááális-e a neje. Ez költői kérdés, mert a választ mindenki tudja. De ebben a családban senki sem normális.

-Itt van pl. Besenyő Zigóta, a lányuk. Próbálna a halványlila gőzből kilátni. Ő megrekedt egy (nagyon alacsony, mondhatni zigóta-) szinten és láthatóan nem fejlődik tovább. Ennek megfelelően, bár gyakran hozzászól a családi társalgáshoz, annak színvonalát nem tudja emelni. Ezért nem foglal állást a felnőttek között, inkább kérdez, hogy világosabban lássa, miről is van szó.  De nem látja. Nem érti. Nem és nem.

-Besenyő Pista bácsi pedig nem lát tovább az altesténél és annak funkcióinál, viszont azokkal úgy tűnt, elég jól tisztában van. Már ha a tisztaság szót vele egyáltalán össze lehetne hozni (nem lehet). De tőle ezt szeretjük.

Fellépett Boborján, a költő, pontosabban A Költő. Számára is érthetetlen módon érthetetlen verseivel nagy tetszést aratott. Aztán énekeltek, meséltek, rajzfilmet elemeztek, jeleneteket adtak elő. Szenzációs humorral tették mindezt, ők maguk is nagyon élvezték, többször hangosan összenevettek (előttem nem maradt rejtve semmi összekacsintás, nevetéstől rázkódó vállak, elfojtott -elnézést- röhögés, mindent láttam, mert az első sorban ültem).

Nekem a csúcsjelenet az volt, amikor Margit és Zigóta a fogorvosi váróban ülnek és társalognak. Vagyis értetlenkednek, nem értik a kérdést, nem értik a választ. Azt sem értik, amit kérdeznek és amit válaszolnak. Nem csak egymást nem értik, hanem magukat sem. Senki nem ért semmit. Van ez így.

Halványlila gőz.

Az elmúlt (vagy inkább múlóban lévő) nehéz napok után a L’art pour l’art produkciója tökéletes gőzleeresztő volt nekem. Imádom őket, tavaly is láttam az előadásukat és remélem, jövőre is fogom…

…és azt is nagyon remélem, hogy nem kell addig várnom arra, hogy kilássak a halványlila gőzből.