Földiekkel játszó

Lassan sétál haza. Olyan sok dolga van ma. Elképzeli, mivel kezdi. Beindítja a mosógépet. Megnézi, mi van a hűtőben, kell-e vásárolni valamit holnapra. Elintéz egy telefont. Az kínos lesz. Takarítani is kell, legalább a kisebbik szobát. Aztán kitereget. Lehet, hogy a fürdőszobát is rendbe teszi. Meg kell keresni egy iratot, vajon hol lehet? Ha nem lesz meg, akkor mit csinál? El ne felejtse, egy átutalást is el kell intézni. Reménytelenül sok dolga van ma.

A kapuban a kulcsát keresi. Belép. Mint mindig, először megszemléli a kertet. Mint mindig, most is csodát vár. Mintha arra várna, hogy távolléte alatt szorgos kezek munkálkodtak benne. De nem.

Nem olvadt el még mindenütt a hó. Ahol elolvadt, ott sár van. A kertnek ez a része kevés napfényt kap. Sütött ma egyáltalán? Még jégcsapok is vannak azon a fán.

De mi az ott?

Nem. Az nem lehet. Ott, a nárciszok között…alig látszanak ki a hóból. De mégis, az egy bimbó? Közelebb megy. Már mosolyog. Igen. Az ott egy bimbó. Egyetlenegy. Készülődik a nárcisz. Pár nap és kinyílik.

Földiekkel játszó …

Belép a házba. Akkor hát lássunk neki, gondolja, és még mindig mosolyog. Zenét kapcsol be, jól felhangosítja,  majd beindítja a mosógépet, összeírja, mit kell venni, elintézi a telefont (nem is volt olyan kínos), rendbe teszi a szobát, kitereget. Közben énekel is: Óh Riviéra, forr a tenger…A fürdőszoba ráér. Az iratot megkeresi holnap. Ha nem lesz meg, akkor nem lesz meg. Majd kitalál valamit.

Virág és zene. Csodát tesz.