“Gyere közelebb, menekülj el
Kicsi madaram te vagy a bűnjel
Jönnek érted és megtalálnak
Forog ez a tánc egyre bátrabb.
Forog ez a tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet s én megköszönöm.”
(Bódi László Cipő)
Az elmúlt időszakban volt, hogy közel mentem egy problémához és mert égetett, el is menekültem.
Vagy a probléma jött közel hozzám és ahogy közeledett, úgy léptem én hátra és hogy biztos ne érjen el, elmenekültem.
Volt, hogy egy kihívás csalogatott engem és miután ráláttam a nehézségekre, jó messzire el is űzött.
Volt, hogy egy lehetőség érintett meg, csalogatott-csábított, ugyanaz a lehetőség másnapra már inkább fenyegetésnek tűnt és elűzött.
Az utóbbi napokban bánatból is volt (mondjuk hét, de lehet, hogy kevesebb) és örömből is (mondjuk hét, de lehet, hogy több).
Mondjuk, hogy megértettem Bódi László szövegét.
Mondjuk, hogy nem értettem meg Bódi László szövegét.
Lehet, hogy nincs is rajta mit érteni. Lehet, hogy a szöveg csak játék a szavakkal. Mindegy is.
De a lényeg az, hogy nagyon tetszik.