hogyan

Azt olvastam, hogy akkor kezdünk öregedni, amikor elkezdjük nem érteni a fiatalokat. Nem értjük, hogyan lehet olyan zenét hallgatni, úgy szórakozni, viselkedni, olyan filmet nézni, úgy öltözködni… … vagy pl.  nem értjük, hogyan lehet olyan fülbevalót hordani. Én eddig úgy gondoltam magamra, mint egy “jófej” ötvenesre, aki érti, sőt szereti azt a zenét, amit ők,… Tovább »

…avagy hogy gyógyítsd a torokfájásodat? Ha már négy napja szúr, kapar és fáj a torkod, folyton “köszörülöd”, mielőtt megszólalsz és igyekszel a mondandódat rövidre fogni, mert elfogy a torkod energiája, de annyira nem rossz a helyzet, hogy orvoshoz menj vele, akkor gondolom, te is kipróbáltál már egy csomó dolgot, hátha használ. Én is kipróbáltam: kerültem… Tovább »

Újra megnéztem Bödőcs Tibor Nincs idő gólörömre című előadói estjét, ezúttal a kisújszállási Vigadóban. Másodszor is szuper volt. Gratulálok! Jó az irány, jó az út!... Tovább »

Pünkösd szombatján Túrkevén adott koncertet Charlie a zenekarával, a Charlie Band-del. A hajnalig taró lakodalom után nem volt kérdés, hogy Charlie kedvéért beáldozzuk a következő éjszakát is. Már sokszor láttuk őt színpadon, legutóbb a 70 éves születésnapi koncertjén az Arénában, de őt nem tudjuk megunni. Néhány órás nappali alvás-próbálkozás után indultunk a koncertre, így a… Tovább »

Csak arra emlékeztem, hogy 15-16 éves lehettem, amikor jártam ott és hogy olyan volt, mintha valami teljesen idegen, egzotikus világba csöppentem volna. Földrajzból persze tudtam, hogy vannak dzsungelek, esőerdők, képeket is láttam róluk, mégis, amikor beléptem akkor a Debreceni Egyetem Botanikus kertjének pálmaházába, elállt a szavam. Úgy emlékszem, akkor hatalmasnak láttam, óriásinak láttam mindent. Alföldi… Tovább »

A Pünkösd ünnepét 2012-ben értettem meg. Egy csoporttal életemben először ekkor jutottam el Székelyföldre. A több napos programunk alatt végig jártuk a “kötelezőket”: Tordai-hasadék, Korond, Farkaslaka, Székelyudvarhely, Tolvajos-tető, Hargitafürdő, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Pongrác-tető, Gyilkos tó, Békás szoros, Csíksomlyó, Gyimesek, Gyimesbükk,  Máréfalva, Székelykeresztúr,  Segesvár, Nagyszeben, Déva. Így címszavakban ennyi, de amit az út során ezeken az állomásokon… Tovább »

Amikor elhangzik az “Igen” először  a templomban, majd az anyakönyvvezető előtt, azt sok “igen” előzi meg, abban sok “igen” benne van. Olyan “igen”-ek, amelyeket én, mint örömanya az elmúlt 30 év alatt kimondtam. Igen-t mondtam a születésére és amikor nehezen a világra jött, akkor elöntött az érzés: legyen erőm felnevelni. “Igen” egy tündéri, jó alvó,… Tovább »

Nagyon régen a Népszabadságban rendszeresen olvastam nagyon jópofa, kritikus, általában  vitriolos étteremkritikákat a “Wittman fiúk” tollából. Nem lehetett tudni, hogy kik ők. Kilétüket nem fedték fel, szimpla vendégként járták a jobbnál jobb és a jónak látszó, de nem olyan jó éttermeket, rendeltek és ettek, majd véleményüket megírták a Népszabadságban. Személyes tapasztalataikkal megmérték az ételek és… Tovább »

Kinyílt egy kapu anélkül, hogy egy másik bezáródott volna. Ennek a mondatnak a jövő héten lesz értelme, majd írok is róla akkor. A mostani hétvége éppen a jövő hetet segített előkészíteni történésben és hangulatban. Ezen a hétvégén több dolog történt úgy, hogy először megtörtént, aztán értelme és jelentése lett. Volt várakozás, csendes öröm, hangos öröm,… Tovább »

Szeretettel nézem a most érettségizőket, fiatalok, viccesek, lelkesek, sietve-tolongva mennek az utcán. Féltőn nézem a most érettségizőket, fáradtak,  fásultak, lehajtott fejjel ballagnak az utcán. Kíváncsian nézem a most érettségizőket, vajon mit terveznek, mit remélnek, hogyan indulnak az Életnek… …és most nem mondom, hogy bezzeg az én időmben. 37 évvel ezelőtt érettségiztem (mennyi?), olyan régen volt,… Tovább »