Kinyílt egy kapu anélkül, hogy egy másik bezáródott volna. Ennek a mondatnak a jövő héten lesz értelme, majd írok is róla akkor. A mostani hétvége éppen a jövő hetet segített előkészíteni történésben és hangulatban.
Ezen a hétvégén több dolog történt úgy, hogy először megtörtént, aztán értelme és jelentése lett. Volt várakozás, csendes öröm, hangos öröm, meghatottság, szomorúság, aztán volt meglepődés, volt sírás és volt nevetés.
Esküvő lesz a családban, szombaton próbavacsorán voltunk a Nyírség kapujában. Megfőzték az esküvői menüt, hogy megkóstolhassunk mindent és aztán véleményezhettük, kinek mi volt sós, sótlan, túl csípős, hideg vagy éppen túl forró. Hat ember, hatféle ízléssel…ráadásul a héten kihúztak egy fogamat, így minden falatra nagyon kellett figyelnem, de ez most a véleményezés szempontjából jól jött: minden falatot meggondoltam, így megalapozott véleményem volt majdnem mindenről (volt, amit nem szeretek, azt nem kóstoltam meg).
Ma pedig dolgunk volt a Hortobágy tájékán és a Patkós Csárda útba esett. Bár éppen ebéd után voltunk és fogam helye még mindig nem az igazi, betértünk…és jól tettük. (Ha arra jártok, térjetek be, kedves volt a pincérlány, finom volt a halászlé és csak ajánlani tudom a vörösboros vaddisznópörköltöt.) Bár a fogam helye még mindig érzékeny, olyan jóízűen ettünk, mintha nem is ebédeltünk volna.
Hazafelé megálltunk egy pipacsmezőnél, életemben ilyet még nem láttam, csupa piros volt az egész mező, meseszép volt.
A foghúzás utáni panaszaimat az esti fagyizás oldotta meg.
Megoldotta???
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: