A Pünkösd ünnepét 2012-ben értettem meg. Egy csoporttal életemben először ekkor jutottam el Székelyföldre. A több napos programunk alatt végig jártuk a “kötelezőket”: Tordai-hasadék, Korond, Farkaslaka, Székelyudvarhely, Tolvajos-tető, Hargitafürdő, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Pongrác-tető, Gyilkos tó, Békás szoros, Csíksomlyó, Gyimesek, Gyimesbükk, Máréfalva, Székelykeresztúr, Segesvár, Nagyszeben, Déva. Így címszavakban ennyi, de amit az út során ezeken az állomásokon és útközben a buszon a lelkes idegenvezetőtől kaptunk, az sokkal-sokkal több volt ennél.
Akkor kezdtem megismerni Erdély és Székelyföld történetét.
Mire a Csíksomlyói Búcsúra értünk, már fel voltam vértezve olyan érzésekkel, hogy Csíksomlyóra (és Erdélyre, Székelyföldre) azóta is csak a legmélyebb tisztelettel tudok gondolni. Részt vettünk a zarándoklaton, kilométereken át együtt mentünk az ünneplő sokasággal, a “Keresztaljákkal”, megilletődve hallgattuk éneküket. A Szentmisén, fenn a Somlyó-nyeregben éreztem és értettem a Pünkösdöt.
Az idén a Pünkösd nem csak vallási értelemben volt ünnep nekem, hanem családi értelemben is.
Az idén a Pünkösd a kisfiam esküvőjét hozta el.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: