Hagyni, hogy folyjon az őszibarack leve az államon.
Lustálkodni.
Felkelni (egyszer) korán, hajnalban, megnézni, hogyan kel fel a Nap.
Kifeküdni a fűbe és nézni a felhőket.
Naplementét nézni.
Mikszáth Kálmánt olvasni a levendulák között.
Felpörgetni a francia nyelvleckéket.
Szabadtéri színházi előadást nézni.
Koncertekre menni.
Tűzijátéknak örülni.
Nyári zápor után mezítláb mászkálni a fűben.
Aludni ebéd után.
Távolban egy fehér vitorlát nézni.
Élővízben úszni…és nem félni.
Motorcsónakkal bejárni a Tisza-tavat…és nem félni.
Este, sötétben élővízben fürdeni …és nem félni.
Vihart, villámokat nézni a teraszról…és nem félni.
Túrázni a Magas-Tátrában, eljutni a Zöld-tóhoz…és nem félni.
Felmenni a Magas-Tátra 24 méter magas lombkorona sétányára, nem gondolni a tériszonyra…nem félni.
Hagyni, hogy folyjon a dinnyelé az államon…
…de mindenekelőtt kifesteni a körmeimet rózsaszínűre.
Nekem ez a nyár. Egyszerűen és érzésből.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: