Van ez a Bergendy-dal:
“Elment a vándor,
Elvitte zsákjában a nyár édes ízét,
Erdők lombját és a rét tarka színét…”
Gondolatban – és képekben – egy zsákba pakolom a nyár édes ízét, édes illatát, mindent, ami most édes benne és ami majd még édes lesz benne, illatos, finom, szép és jó.
Ma beletettem a lonc illatát, a levendula liláját, a bazsalikom finomságát, a büdöske sárgáját, a leanderek rózsaszínjét és illatát, a dinnye ízét és a körmöm rózsaszínjét.
Beleteszek mindent, ami nyár…
…és ha majd valamikor augusztus végén elviszi a vándor zsákjában a nyarat, az én zsákom itt marad és nézegethetem, szagolgathatom, ízlelgethetem mindazt, amit beletettem.
Mert csak azt tudom belőle kivenni, amit beletettem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: