Pandora

A görög mitológia szerint Pandorát  Zeusz parancsára Héphaisztosz (a tűz istene, a  kovácsmesterség  és  minden mesterember védelmezője) teremtette meg vízből és földből,  felruházta Aphrodithé szépségével, a gyógyítás képességével és Hermész éles eszével.

Amikor azonban Prométheusz ellopta a tüzet, Zeusz elhatározta, hogy Pandora által áll bosszút.  Egy szelencét ajándékozott neki azzal az utasítással, hogy semmilyen körülmények között ne nyissa ki, de ő az istenektől kíváncsiságot is kapott. Folyton csak a szelence járt a fejében.

Az isteni szépségű Pandora kinyitotta hát a szelencét és az abban elrejtett minden csapás, betegség, bánat, szegénység, bűn és gonoszság kiszabadult és elárasztotta a Földet.  Pandora  ijedtében visszazárta ugyan a szelence tetejét, de késő volt,  már csak egyetlen dolog  maradt benne, a reménység szelleme.

Nekem is van egy szelencém, abba zártam a nyaralással kapcsolatos lehetséges minden rosszat, a betegséget, a tériszonyt, a mélység-iszonyt, a napallergiát és az egyéb allergiákat, bajokat.

Hamarosan indulunk a tengerhez, majd a magas hegyek közé és én félek. Félek az autópályától, a forgalomtól, a tengertől, a polipoktól, a cápáktól (?), félek a hegyi remetéktől, a medvéktől, a felvonótól, hogy leszakad, lezuhanok, elsodor a tenger és hajótörött leszek és…és…és.

Egy élmény velem utazni.

Egy élmény velem nyaralni.

De most a szelencében vannak a félelmeim. Bezártam őket.

Pandorával ellentétben én tudom, hogy mi minden van benne. Nem ajándékba kaptam, hanem én csináltam magamnak és én is pakoltam tele. 

Nem nyitom ki.

De tudom, hogy van.

Ott van.

Ott van és tele van.

De benne van a Reménység és beletettem Captain Jack-et is, a  Bátorságot.

Úgyhogy bátorságra fel,  Jack kapitány!