Holdfogyatkozás

Nagyon készültem a holdfogyatkozást látni. Nem nagyon tudtam a hiányos ismereteim alapján összerakni, hogy az pontosan mi is, hogyan is lesz, mit kell egyáltalán nézni-látni a Holdon kívül. Utána kellett néznem, hogy mi is ez a jelenség.

1999-ben a gyerekekkel elutaztunk Siófokra és meg tudtuk nézi a napfogyatkozást. Rengetegen ültünk a fűben a siófoki vasútállomás előtti nagy parkban, a tömeg-pszichózis és a média-felhajtás megtette a magáét és én elkezdtem félni a világvégétől. Az nem jött el. Volt ugyan egy kis Armageddon-élményem, de nem sötétedett el az égbolt,  mint amennyire én gondoltam, így az egész inkább érdekes volt, mint félelmetes.

A holdfogyatkozást már kíváncsian vártam és mert ez a XXI. század leghosszabb ilyen jelensége, részese akartam lenni. Még azt is felvetettem, hogy menjünk el a Hortobágyra, hogy jobban lássam, de aztán elfogadtam, hogy ha látszik majd, akkor itthonról is látszani fog. A kora esti felhős idő nem volt ígéretes, de az volt a véleményem, hogy a leszármazottaim, az unokáim és majd  a dédunokáim körében is beszédtéma lesz, hogy azt a holdfogyatkozást, amilyen 150 évig nem lesz újra (ha jól értettem), az ő felmenőik láthatták. Ha pedig nem látták, akkor legalább láthatták volna, ha a felhők nem takarják el, vagyis így is, úgy is bevonulunk a családi legendáriumba.

Így ültem kint  a kertben a baljós felhősödés és villámlások ellenére. Amikor megértettem, hogy én most ebből az egészből semmit nem fogok látni, felálltam a székről és odamentem a kapuhoz, bezártam és úgy gondoltam, ha már így esett, akkor majd megnézzük a neten…

…és akkor a kapuból  a szemközti két ház között még egyszer “belenéztem” az égbe és amit eddig ülve nem láttam, azt most megláttam a házak között. Ott volt  a Hold!

Aztán addig néztük, amíg be nem lépett a Föld árnyékába, akkor magára hagytuk a jelenséget, de éjszaka 11 óra után a “kilépésnél” újra kint voltunk az udvaron. Végig tudtuk nézni, hogyan bújik teljesen elő a Hold és közben, miután összeszedtem magáról a jelenségről annyit, amiből pont megértettem, miről van szó, az információáradat kizúdult belőlem és a megszerzett tudás birtokában kommentáltam, hogy mit is látunk.

Eközben sok-sok ordító természettudományos hiányosságomra is fény derült, úgyhogy van mit fejlődnöm.

A tájékozódás alatt sokfélét olvastam, néztem, de a belinkelt videóból “esett le” igazán, hogy mit is láttam. 

Óh, és a Marsot is láttam. Ebből már tényleg legenda lesz.