anyám! – így kisbetűvel és felkiáltó jellel. Ez egy nehéz film, de én szeretem a nehéz filmeket, ha megértem. Ezt a filmet az utolsó negyedórájában értettem meg, most újra kellene nézni, hogy helyére kerüljön minden, ami eddig nem volt világos.
De nem fogom újra megnézni. Viszont az a véleményem, hogy egyszer látni kellett. Ez olyan film, amit egyszer mindenkivel megnézetnék. Aztán lehet rajta gondolkozni egy darabig.
Spoiler nélkül nem tudok írni semmit, csak azt, amit előre én is elolvastam róla:
“Az idősödő költő (Javier Bardem) és fiatal felesége (Jennifer Lawrence) egy nagy viktoriánus házban élnek vidéken. Egy nap egy idegen és felesége (Ed Harris és Michelle Pfeiffer) beköltöznek a házba, megzavarva a pár nyugodt életét.” (Port.hu)
Parádés szereposztás, Ed Harris és Michelle Pfeiffer nagy kedvenceim, jó kis pszichothriller, borzongás, jeges rémület, szeretek ilyen filmeket nézni. Persze szigorúan nappali világosban, vagyis egy délutáni sziesztában a hőségriadó idején, mert a borzongás még direkt jól is esik. Ilyen filmet nappal kell nézni és főleg olyankor, amikor nem vagyok egyedül a házban. Ha félnék, van, akinek megszoríthatom a kezét ill. felébreszthetem a délutáni alvásából, mert ezt a filmet végül egyedül néztem meg, de úgy, hogy aludt mellettem a bátorítóm. Aludt nyugodtan, pedig sikoltoztak a filmben rendesen, na jó, én nem, de azért ez nem egy csendes film volt. A film közben többször elrántottam a fejem, néhányszor le is állítottam, mert már nem bírtam a feszültséget, felálltam, azt morogtam, hogy ez egy beteg film (akkor minek nézed?) kimentem, bejöttem, folytattam, úgyhogy megdolgozott rendesen.
Komolyan csodálkoztam, hogy ha valaki érzi, egyre jobban érzi a veszélyt, sőt, már látja is azt, miért nem hisz a megérzésének, miért nem hisz a szemének, miért nem hívja a rendőrséget, vagy miért nem fut ki a házból, bárhová, csak el onnan, ahol gyanús hangokat hall, vért lát és úgy általában nagyon furcsa dolgok történnek.
Nagyon furcsa dolgok történnek.
Miért megy le a pincébe, lépcsőfokról lépcsőfokra haladva úgy, hogy közben a zsigereiben érzi a félelmet, miért hagyja nyitva az ajtót, miért nem gyújtja fel a villanyt és úgy egyáltalán:
Miért nem menekül el?
Ezért film a film.
A kritikában utólag elolvastam, hogy tele van a film szimbólumokkal és aki hamar ráérez, annak az egész film már nem is pszichothriller, hanem az, aminek az alkotó szánta (spoiler lenne, ha leírnám, minek szánta). Akinek viszont nem “esik le”, hogy mi akar lenni ez az egész, nem sikerül rájönnie, hogy mit akar a szimbólumokkal, vagy netán meg sem érti, hogy itt szimbólumokat kellene látni és értelmezni (mint pl. én), vagyis aki azt hiszi, hogy egy thrillert lát, annak az utolsó 15 perc nagy homlokra csapást fog hozni.
Hát meghozta.
Nézzétek meg, ha nem vettem el tőle a kedveteket, ti legalább már annyit tudni fogtok előre, hogy semmi sem az, aminek látszik. Még annyi tanácsot adok, hogy az utolsó 10 percben már ne nézzétek, elég a hang.
Nagyon jó ez a film.
De eléggé beteg.
Kommentek