Mint egy szappanopera.
Pedig te nem tehetsz róla.
Te mindent megtettél, hívtál, csábítottál, üzentél, akartál engem.
Nem a te hibád.
Én nem akartalak eléggé.
Pedig elképzeltem a találkozásunkat, hányszor is? Sokszor.
Mint egy szappanopera.
Először akartalak, nagyon-nagyon akartalak, aztán már csak szerettelek volna, később az Alpok nevű barátodat látva, őszinte leszek, már nem gondoltam rád, azt mondtam, hogy az Alpok nekem a minden.
A Minden.
Egyszer még azt is mondtam az Alpok tavainál állva, hogy ezek után mit akarok a Zöld-tótól a Magas-Tátrában?
Igen, ezt is mondtam…és nem szégyelltem magam, mert megtagadtalak.
Aztán el is feledkeztem rólad. Egy időre.
Mint egy szappanopera.
Amikor eszembe jutottál, már nem volt erős a csábításod. Gondoltam rád sokszor, de már nem akartalak mindenáron.
Az idén nyáron nem megyünk a Magas-Tátrába.
Ez már tényleg egy szappanopera.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: