A Balaton partján napozott a néni, kényelmesen elheveredve egy nyugágyban, a strandon. Pirosra lakkozott lábkörme, szép szőkére festett haja, feltűnő piros bikinije messziről nem árulta el a korát, de én elég közel hevertem hozzá, hogy meg merjem tippelni: közelebb volt a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez. Élettel telve, korának megfelelő bőrben, de azt büszkén vállalva, ahogy kell.
Piros lábkörmökkel és piros bikiniben.
Mellette napozott a (gondolom), unokája, egy fiatal lány, ő olvasott, néha szóltak valamit egymáshoz, a lány megsimogatta a néni kezét és gyakran összemosolyogtak. Később a vacsorát kezdték tervezni. A lány így akarta, a néni előbb úgy, aztán így, eldiskuráltak rajta.
A néni felállt, nem feltápászkodott, de nem is felpattant persze, hanem kényelmesen és szépen mozogva felállt, nem beleóvatoskodott, hanem bátran belement a vízbe, láthatóan élvezettel fürdött a Balatonban, a lány pedig követte őt a szemével. Figyelte, vigyázott rá, ahogy gondolom, a néni vigyázta korábban, sok-sok évvel ezelőtt a lány lépéseit. Láttam a lányt, ahogy mosolyogva nézte a nénit, integettek egymásnak, a néni pedig élvezte a vizet és a ráncos kezeivel szinte simogatta a hullámokat és élvezetten fordította az arcát a nap felé a vízben is.
Néztem a nénit és mosolyogtam. Valahogy így, ilyennek képzelem el magam, közelebb a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez…
…és persze nem a piros bikini a fontos.
De ha behunyom a szemem, látom magam akár piros bikiniben is. Piros lábkörmökkel.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: