Az idei nyár
-legszebb színe: a Bled-i tó ultramarin kékje,
-legjobb olvasnivalója: Mikszáth Kálmántól bármi, legyen most a Galamb a kalitkában,
-legszorongatóbb gondolata: lesz-e valami bajom a nyaralás-utazás alatt,
-legnagyobb meglepetése: nem lett semmi bajom,
-legfélelmetesebb kalandja: felvonózás az Alpokban,
-legnagyobb csalódása: sült hal és lángos a strandbüfében (megérdemelnék, hogy megírjam, melyik büfé, de hátha fejlődni fognak, van hová, legyen annyi, hogy Tisza-tó),
-legszebb látványa: a tenger a naplementében és a szlovén Alpok,
-legbátrabb tettem: beledobtam a Pandora-szelencémet a tengerbe,
-legfinomabb íze: Anyukám lekváros gombóca és a fagyi Grado-ban, az olasz (kis) Riviérán,
-legjobb illata: levendulák a kertünkben,
-legnagyobb nyáresti színházi élménye: Pál utcai fiúk c. musical…és a Valahol Európában…és A dzsungel könyve,
-legélvezetesebb koncertje: Kárpátia és Fenyő Miklós (mindkettőjüktől bocsánat, hogy egy lapon említem őket).
A nyár legédesebb mondata pedig a Majdnem Ötévestől: Kati, szerintem én hasonlítok rád.
.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: