Szilva, szívből

Ha szeptember, akkor szilvás pite. Ha már az érdeklődésem egyre inkább a gasztronómia felé fordul.

Szilvás pitét sütni nagyon egyszerű. Van egy szuper receptem, azt szoktam sütni mindig és attól eltekintve, hogy nem édes és ezért a családom fellázadt ellene, szerintem nagyon jó választás egy jó kis nyárutós délutánra. Mondhatnám, hogy ha már egyszer sütök, azt a családomnak sütöm, de ez most nem igaz. Ezt kifejezetten magamnak sütöttem, mert én így szeretem, mit szeretem, imádom, cukor nélkül, úgy megrakva szilvával, hogy szirup-szerűen tocsogjon és legyen roppanós a tésztája, de omlósan puha is, a szilva mellé férjen még egy kis körte is és őszibarack is. Zabpehelyliszt és kókuszliszt keverékével kell készíteni, olivaolajjal. Óhhh.

A fél konyhát felforgattam a receptért, hogy ne a megbízhatatlan emlékezetemre hagyatkozzak és már fel akartam adni az egészet, meg se találom, aztán ha megtalálom, kiderül majd, hogy nincs itthon hozzá a szilván kívül semmi, hagyom az egészet, de hova tettem el…aztán megtaláltam, átfutottam, óhhh, van itthon ez is, az is, van minden és magabiztosan hozzáláttam. Kivajaztam a tepsit, felütöttem a tojásokat, jól megszagolgattam, hogy biztosan jók-e, majd minden hozzávalót szépen összedolgoztam és a belesimítottam, szinte simogattam a tepsibe és elképzeltem, hogy ez mennyire finom lesz. A tetejét teleraktam szilvával, egy körtével és egy őszibarackkal, jól megszórtam fahéjjal és…

…olyan furcsa érzésem lett. Gyanakodni kezdtem. Ez nem olyan, mint amilyen szokott lenni. Nem értem.

Már forró volt a sütő,  szagolgattam, nézegettem,  megráztam a tepsit, hogy terüljön a tészta, nem olyan, nem olyan.

Nem értem.

Betettem a sütőbe, fél óra alatt meg szokott sülni.

Letelt a fél óra, hát…újabb fél óra biztos kell még neki, de az illata jó, majd meglátjuk.

Egy órán át sült, megvártam, amíg kihűlt és felszeleteltem. Most már biztos voltam  benne, hogy nem ezt szoktam sütni.

De pitének pite, szilvásnak szilvás, az állaga és az illata jónak tűnik. Megkóstoltam.

Aztán megcsurgattam egy pici mézzel. Aztán még egy pici mézzel.

Most már inkább mézes, mint szilvás.

Nem rossz, de nem is jó.

Szerintem ne süssétek meg.