Azt, hogy olvasni éjszaka a legjobb, akkor fedeztem fel, amikor már kinőttem a pöttyös könyveket, majd később a csíkosokat is és túl voltam a Winnetou -történeteken, de még nem ismertem Rejtő Jenőt. Akkor kezdtem el krimiket olvasni és egy ideig csak krimiket, főleg Agatha Christie-t.
Otthon nem lehetett este lámpánál olvasni, mert ne rontsam már a szemem, bár apukám mindig este olvasott. Mindig szerettem volna sokáig fent maradni, ágyban, lámpafénynél olvasni és mi mást, mint borzongós krimit.
Sokszor nyaraltam az unokatestvéremnél és imádtam ott lenni, többek között azért, mert tulajdonképpen éjjel-nappal azt csináltunk, amit akartunk. Az anyukája ugyanis ápolónő volt és gyakran volt éjszakás. Ha pedig éjszakás volt, akkor mi fent lehettünk akár egész éjszaka is és ha akartunk, akkor egész éjjel olvastunk. Ha pedig nappal dolgozott, akkor meg egyedül voltunk egész nap és megint csak azt csináltunk, amit akartunk. Ha éjjel nem dolgozott, akkor is sokáig fent volt, mert a váltott műszak miatt nem tudott rendesen aludni akkor sem, amikor tehette volna.
Így aztán többször volt úgy, hogy hárman feküdtünk a nagy ágyban és mind a hárman hajnalig olvastunk. Az az érdekes, hogy mindig csak krimit. Aztán ha valaki elálmosodott, akkor le kellett volna kapcsolni a lámpát, hogy tudjon aludni, vagyis mindenkinek egyszerre aludni kellett volna, de beindult az alkudozás, mert ha éppen egy nagyon izgalmas résznél tartottunk, akkor az ugye nem lehetséges, hogy majd másnap folytatjuk…addig nem lehet a könyvet letenni, amíg ki nem derül, hogy ki a gyilkos.
Hát ezért tartott hajnalok hajnaláig az olvasás. Csakhogy ennek a folyamatos kialvatlanságon kívül más következménye is volt: elkezdtünk félni a sötétben. Nem mertünk kimenni egyedül a fürdőszobába éjjel, tehát ha egyikünk felébredt, felébresztette a másikat, hogy menjen ki vele.
Az apuka szobáján kellett keresztül vándorolnunk éjszakánként, volt úgy, hogy egy éjjel többször is és mi, bár féltünk, mert annyi mindent összeolvastunk gyilkosokról, mérgekről, késszúrásról és hasonló rémségekről, mégis nagyon viccesnek találtuk, hogy éjjelente vándorlunk a fürdőszoba felé, sötétben és csendben, hogy fel ne ébresszük az alvót, akinek reggel korán kellett kelni, de ha felébred, akkor majd jól megijed tőlünk, szóval nagyon viccesnek találtuk magunkat és ebből elfojtott majd kicsattanó nevetés lett és ez aztán egyszer csak következménnyel járt. Mert ugye addig jár a korsó a kútra.
Be kellett fejeznünk az éjszakai olvasást, a járkálást és a “viháncolást”.
Be is fejeztük, kinőttünk belőle, komoly olvasók lettünk, nappal fotelben ülve, udvaron fűben feküdve, ebéd után az ágyban heverészve olvastunk és olvastunk, továbbra is cenzúrázatlanul faltuk a könyveket…
..és persze akkor már nem krimit. Mert azt csak éjszaka jó.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: