hogyan

Tisztes őszes halántékok

Őszes? Ez így nem pontos. Inkább teljesen ősz, megőszült, és nem csak a halánték, hanem az egész hajazat a szakállal és a bajusszal együtt.

Az idén nyáron is sok koncertre eljutottunk és szinte minden zenész, minden énekes ősz hajú volt. A koncerteken kívül a nyár három nagy szabadtéri színházi élményt, három nagy musicalt is hozott nekünk (Valahol Európában, A Pál utcai fiúk, A dzsungel könyve), azokban viszont nagyszerű fiatal színészek, énekesek és táncosok remekeltek. Ott inkább a közönségnek volt tisztes őszes…

Tehát feltöltekeztünk zenei élményekkel.

A koncerteken az ötvenes, hatvanas, sőt a hetvenes éveiket taposó zenészek és énekesek álltak színpadra, énekeltek, játszottak és többnyire fiatalokat megszégyenítő életkedvvel kommunikáltak a (nem csak) tisztes őszes halántékú közönséggel. Többnyire lelkesen és nagy életkedvvel, de azért nem mindegyikük.

Láttuk Balázs Fecót, Horváth Charlie-t, mindkettőjüket kétszer is, Bródy Jánost, a Kárpátiát, a Skytiát, a Zenevonatot – az LGT öregjeit -, a Karthago-t (Szigeti Ferencet, Takáts Tamást, Gidófalvy Attilát…), Fenyő Miklóst, a Tankcsapdát és a Lordot (Pohl Misit, Erőss Attilát) és IHM nagykoncerten is voltunk. (Fenyőért és az IHM-ért egy kicsit harcolnom kellett.)

Elég jó rálátásunk lett a “ki hogyan és meddig bírja még a színpadon?” témára és bár most ilyen rangos zenekarok és zenészek, mit zenészek, zenészlegendák között nem merném venni a bátorságot, hogy kritikus legyek (magunk között megtettük), azt azért még ebben a rangos környezetben is le merem írni, hogy a nagyok, vagyis A Nagyok közül is kiemelkedtek A Nagyobbak. A Legnagyobbak címet pedig többüknek odaadtuk.

Hogy mitől voltak többen  A Legnagyobbak és néhányan mitől nem lettek azok?

Majd ha úgy tudok énekelni és zenélni, mint Ők, akkor talán, talán közelébe férkőzhetek a titkuknak, amit most egyszerűen csak tehetségnek és a közönség iránti szeretetnek és alázatnak gondolok. (Még az is lehet, hogy tényleg ennyi.)

Addig meg: csak a köszönet jár nekik, köszönet és reménység, hogy bírják sokáig még, sokáig fel tudjanak lépni a színpadra, sokáig zenéljenek és énekeljenek szívből, lélekből, mert közönségük volt, van és lesz.

Míg a világ és még két nap. Ahogy Erdélyben mondják. 

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!