Kezdjük az úgy-gyal. Erdélyben vagyunk, már beléptünk Székelyföld területére. Egy darabig a Kis-Küküllő mentén kanyarog az utunk, majd jobb kéz felől feltűnnek a hegyek, előttünk a távolban a Görgényi havasok, kicsit közelebb pedig a Hargita vonulatából látunk egyre többet. Makfalva után már alig bírok magammal. Ki vagyok tikkadva a hosszú úttól és a forróságtól, amikor mi arra járunk, mindig forróság van és alig bírom már az utolsó kilométereket. Mögöttünk több, mint 300 km, előttünk még 30, de erőm és tűrőképességem elfogyott. Mikor érünk már oda, nem is kérdezem, már nem is mondok semmit.
Aztán meglátom Kibéd tábláját, a szívem úgy kalapál, hogy azt hiszem, egész Székelyföld hallja, már tényleg csak még pár kilométer, már Sóváradot is elhagyjuk, ez már Szováta, Szovátánál már sírok és amikor Parajd után Székelyudvarhely felé menet szokás szerint megállunk mindig ugyanott, egy olyan ponton, ahonnan belátni egész Sóvidéket…
…és előttünk, ameddig a szemünk ellát, ott a Sóvidék. Kaszálóival, virágos rétekkel, lenn Alsósófalva templomtornya és házai, ott meg Felsősófalva és jobbra a sódombok…
…és én beleszippantok Székelyföld levegőjébe, lehajolok, leveszem a cipőmet, letérdelek a fűbe, megsimogatom a földet, a füvet, a virágokat és sírok.
Nekem a Sóvidék az, ahol először érinti igazán a lábam Székelyföldet, ott érzem először igazán a talpam alatt a székely földet. A hazaúton pedig mindig ugyanitt állunk meg és itt köszönök el Székelyföldtől, a székely földtől, a virágoktól, a kaszálóktól, a hegyektől, a drága, jó emberektől és Kibédnél még integetek egyet a hegyeknek, integetek egyet a Sóvidéknek, integetek egész Székelyföldnek és Makfalva után már nem sírok tovább.
Nem sírok, hanem elkezdem várni, mikor jövünk vissza.
Most pedig az így-gyel kellene folytatnom, írnom kellene az egerszalóki sódombról, amit a múlt héten láttam.
De a Sóvidék után nem tudok írni az egerszalóki Sódombról.
Nincs mit.
Majd ha az egerszalóki sódombra gondolva nem a székelyföldi Sóvidék és az egerszalóki panorámáról nem a Hargita jut eszembe, hanem a Bükk és a Mátra panorámája, majd akkor írok róla.
Hát így.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: