Arany

Van olyan nap, amiről már akkor tudod, hogy jó lesz, amikor még fel sem keltél.

Valami felébreszt hajnalban, a redőny résein keresztül még nem látod a fényt, de belül, magadban már elkezdődik valami borzongató ragyogás, valami édes várakozás és már nem is alszol vissza, minek is, hiszen lassan világosodni fog, lassan reggel lesz. A telefonodból ki is veszed az ébresztést, aludjon nyugodtan, aki most még mélyen alszik,  ne a telefon rideg hangjára riadjon, majd inkább te ébreszted.

Már látod a faliórát, látod a derengő félhomályban, hogy elmúlt 6 óra és akkor halkan ezt mondod: jó reggelt, lassan mondod, majd megismétled, jó reggelt, mindjárt fél 7, szép lesz ez a nap, kezdjük el.

Van olyan nap, amiről érzed, hogy szép lesz. Hogy aranyból lesz minden.

Képzeld, nekem ilyen volt október tizennegyedike. Egy ilyen arany-nap.

Minden szép. Szép, hogy itt-ott ködfoltok vannak az úton. Nem baj, hogy lassabban tudunk haladni, mint gondoltuk, valahogy többen vannak most az úton, mint máskor, de nem baj, semmi sem baj most.

Átrobogunk a Tisza-hídon, itt mindig félek egy kicsit, most valahogy nem…csak mosolygok és lenézek a vízre. Szép ez az október, mondom és a Tisza  után már a hegyeket is látom, szépek a hegyek innen messziről is, ma minden szép.

Ma megyünk az Ötéveshez.

Poroszlónál ér a hívása, a gyógynövényes túrautat választottam nektek, mondja és hangjában ott a sürgetés, gyertek hamar.

A megérkezésünk idején épp a párát törölgeti le a szélvédőről, törli, ahol eléri, sok dolgom van most, mondja, de ti pakoljatok át hozzánk addig nyugodtan. Távcsövet hoztatok?  Kati, én hátul ülök majd veled.

Pár percet megyünk kocsival, majd magunkhoz vesszük a hátizsákokat, igen, a cseresznyejelűt és az enyémet, majd elindulunk. A Nap aranyló, az út aranyszínű, a dombok, a hegyek és a rétek aranyban fürdenek…

…és én aranyban fürdetem őt…

…és ő hagyja magát aranyban fürdetni…

Amikor néhány óra múlva elköszönünk és megkapom az ezredik puszit és az ezredik ölelést, elfordítom a fejem és sírok. Nézem az út mentén a  sárga falevelektől aranyló hegyoldalt.

A hegyoldal arany, az út arany, a Nap arany, de az igazi Arany ott maradt.