A semmittevés a szabadságom első napján kezdődött.
De volt egy nulladik nap is, amikor felmértem, mi mindent kellene megcsinálni az egy hét szabadság alatt itthon. Csupa olyan tennivalót találtam, ami nem tetszik, nem szórakoztat és nem pihentet. Például elpakolni a nyári holmikat, alaposan kitakarítani a házat, több napra előre főzni és rendbe tenni a kertet.
A teljesség igénye nélkül.
A nulladik napon már éreztem, hogy ebből nem sok minden fog megvalósulni.
De hogy semmi, de semmi? Ez még nekem is meglepetés volt.
Az első napon ugyanis elhatároztam, hogy a szabadság napjai alatt csak olyat fogok csinálni, ami tetszik, ami szórakoztat és ami pihentet.
Betartottam.
Az első napon azt is elhatároztam, hogy semmi olyat nem fogok csinálni, ami nem tetszik, nem szórakoztat és nem pihentet.
Ezt is betartottam…
…és ez így ment a szabadságom minden napján.
Az édes semmittevésre a mai nappal tettük fel a koronát: ebéd után kirándultunk egy kicsit és azon túl, hogy csodáltuk a Tiszát – partról, gátról, kompról, dombról, ártéri erdő széléről -, még a Patkós Csárdába sem mentünk el.
Ezt ugyan nehéz volt betartani, de betartottuk.
Nagyon megszerettük az édes semmittevést. Jöhet a téli szünet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: