Ma háromszor nem fáztam. Először délelőtt a konyhában, amíg be volt kapcsolva a sütő. Aztán az erdőben a futópályán, ott még jól ki is melegedtem, sőt előtte itthon egy picit még ki is ültem a kertbe a déli napsütésben és jól át tudtam melegíteni magam a napon. Végül pedig nem fáztam az Ismerős Arcok koncertre tartva a kocsiban sem, ahol ugyanis úgy feltekertem a fűtést, ahogy csak lehetett.
A koncert alatt hideg volt. Én már akkor nagyon fáztam, amikor kiszálltunk a kocsiból és ez csak fokozódott és bizony a hideget Nyerges Attiláék sem tudták elfeledtetni velem. Így aztán elég hamar javasoltam, előbb bátortalanul, aztán egyre határozottabban, hogy menjünk haza, mert szétfagyok. Egy kicsit még vártunk, hátha felforrósodik legalább a hangulat, ha már ugye a levegő nem, de sajnos nem így lett: langyos koncert, hidegben, így tudom összefoglalni. Az Ismerős Arcokat bármikor meg tudnám hallgatni egy jó meleg művelődési házban vagy koncertteremben. Nyerges Attila költészete (mert a szövegei gyönyörű versek ám) megérdemelné a méltó körülményeket, vagyis hogy csak úgy üljünk, hallgassuk és befogadjuk. Szerintem egy sörsátor egy alig kiemelt színpaddal, kifogásolható láthatósággal és hallhatósággal, ráadásul a novemberi hideg szélben nem volt erre alkalmas. Én annyira fáztam, hogy ez lefoglalta minden gondolatomat, holott azért mentem, mert tényleg szeretem Nyerges Attila verseit. De most a körülmények nem tették lehetővé, hogy szeressem.
Hazafelé a kocsiban a maximumra tekert fűtéstől visszajött az életkedvem és a felvetésre, hogy beüljünk egy cukrászdába, határozottan mondtam az igent. Be bizony. De be ám.
Meleg a cukrászdában sem volt, de legalább a sütemény édes volt és finom.
“Látod, igazam lett, én mindig ettől féltem,
Hogy közénk áll valami, talán fontosabb,
Pedig én igazán kiszámíthatóan éltem,
S közülünk mindig te voltál okosabb.
Tudod jól, nekem a szívem gondolkodik,
És amit ő gondol, azt muszáj megtennem,
De szólhattál volna, hogy nem tudsz már velem jönni,
S ha már nem tudsz, hadd tudjam, hogy miért nem.”
Kedves Attila, a hideg miatt nem.
De azért szeretlek.
Kommentek