2.

December 2.

Az első gyertya meggyújtása előtt sikerült valami fontosat megbeszélni, így amíg a gyertya égett, nem kellett semmin gondolkodni, abban a néhány percben csak mi voltunk és a gyertya. Ehhez a hangulathoz választottunk filmet ma délutánra.

Miután a tegnapi háborús, szomorú szerelmi történet, vagyis a Búcsú a fegyverektől című film után megbeszéltünk, hogy témát váltunk, a választásunk a mai délután egy háborús, szomorú szerelmi történetre esett. Mert következetesek vagyunk. 

A film címe Waterloo híd és a történet a II. Világháborúban játszódik. A főszereplő egy angol balettáncos lány, aki a londoni Waterloo hídon találkozik egy szintén angol katonatiszttel. Szerelem első látásra és ez a szerelem mindent elsöpör. A kapitány már másnap el akarja venni feleségül a lányt, mert sürget az idő, indulni kell a frontra. Már az esküvőre sincs idő, előrébb hozták az indulást és elbúcsúzni sincs idő, de a szerelem, a hűséges várakozás és a visszatérés ígérete erős és szent.

A lány vár, várja a fiút vissza, de közben elveszíti a munkáját, Londonban emberek tömegei éheznek, háború van, az élet nehéz és kemény.

De élni kell. A lány hűségesen vár, ám egy téves hír folytán értesül arról, hogy a vőlegénye a fronton elesett. És a lánynak élni kell tovább. Valami munka kell, amiből meg tud élni…és talál is munkát, az ősi munkát. De életben marad.

Aztán a fontról hazatér a fiú, feleségül akarja venni a lányt végre, nincs kérdés, hogy vajon hogyan élte túl a lány a nélkülözéseket, a háborús éveket, a szörnyűségeket, és ha nincs kérdés, akkor válasz sincs. 

De a titok nem maradhat örökké titok és a film végén újra látjuk a Waterloo hidat.

Ez a film egy szép szerelmi történet, háborúban  játszódik és szomorú, de ez most szerintem illett az első gyertyához.