A Református Nagytemplomunkban tegnap az Omega adott koncertet Oratórium címmel. Szokatlan helyszín ez egy rockkoncerthez, de csak addig, amíg a koncert plakáton létezik. Amíg hirdették kicsi, nagy és óriásplakáton, amíg árulták a jegyeket, amíg olvasható volt a helyi újságban és a fb-on is, addig én is csóváltam a fejem. Imádom az Omegát, nagy élményeim közé tartozik az a két koncert, amit eddig láttam és egyetlen pillanatig nem volt kérdés, hogy az Oratóriumra elmegyünk, de…de mégis, rockkoncert egy templomban?
Egy templomban?
A tegnapi koncert után viszont csak annyit kérdezek, hogy ugyan hol máshol? Az Oratóriumot ugyan hol máshol? Advent idején ugyan hol máshol?
Az Oratórium-koncert zenei anyagát a helyszínhez illően lírai dalokból válogatták össze. Babylon, Egy életre szól, Gammapolis, Varázslatos fehér kő, Mit jelent, Én elmegyek, Ballada a fegyverkovács fiáról, Éjszakai országút, Az égben lebegők csarnoka, Szállj le hozzánk, Ezüst eső, Hajnali óceán, Metamorfózis, Gyöngyhajú lány, most hirtelen ezek a dalok jutnak eszembe, de elhangzott néhány olyan dal is, amit nem ismertem. Ahogy a sejtelmes félhomályban a körülöttem ülők arcára pillantottam, úgy láttam, hogy a dalok üzenete értő fülekre és hiszem, hogy befogadó szívekre is talált. Az üzenet üzenet marad bárhol, bármilyen módon is jut el hozzánk és a koncert végén, ahogy szépen, lassan, a hely szelleme és talán a közösen átélt élmény hatására is egymás iránti türelemmel lépegettünk kifelé, ismerős és ismeretlen is mosolygott. Én úgy láttam, hogy nem csak kifelé.
Az Omega elhozta nekünk az Oratóriumot.
Én pedig a templom falai között megélhettem a védettséget.
A templom félhomályában megélhettem a meghittséget.
A zenét hallgatva pedig megsejthettem valamit a Hitből, a Reménységből, az Örömből és a Szeretetből.
Az Omega az Oratóriummal elhozott valami fontosat a templom falai közé.
Közénk, Advent idején. Elhozta azt, ami oda való.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: