Amikor megérkeztünk, rózsaszín hosszú ruhájában megperdült előttünk, majd rögtön ölbe is vettem. Mondtam neki, hogy ő egy csodaszép kislány és gyönyörű ez a ruhája. Ő elmesélte, hogy gondolkozott, melyiket vegye fel, ezt a rózsaszínűt vagy a világoskéket, mert az is nagyon tetszik neki, de végül úgy döntött, hogy legyen inkább a rózsaszín. Mondtam, hogy szerintem jól választott, mert pl. nekem a rózsaszín a kedvenc színem és amikor megláttam őt ebben a ruhában, egyből a tündérekre gondoltam.
-Milyen tündérekre?- kérdezte.
-Akik a varázserdőben laknak, tudod, ott, ahol ősszel voltunk és kerestük a lábuk nyomát, de nem találtuk, mert addigra felszáradt a harmat, de emlékszel, éreztük, hogy itt vannak a közelben, bent a varázserdőben, hallottuk, ahogy kuncognak és éreztük a levendulaillatukat.
-Igen, tudom már.
-Na, hát pont ilyennek képzelem őket, ilyen gyönyörűnek, mint amilyen te vagy. És képzeld, pont egy olyan meséskönyvet hoztunk neked, ami a tündérekről szól. Nézd csak, hatan vannak, megnyertek egy versenyt és jutalmul elmehetnek a törpék országába kirándulni. Ez a piros ruhás tündér, ő pedig a fehér ruhás, de van kék színű is, látod? Rózsaszín ruhás pont nincs köztük, de te nagyon illenél közéjük. Te lennél a Pillecukor tündér.
-Pillecukor tündér?
-Igen, te vagy az én édes, gyönyörű Pillecukor tündérem.
-Kati, amikor megláttál, azt hitted, hogy tündér vagyok?
-Igen, azt. Mint Bóbita.
-Én meg azt hittem, hogy menyasszonynak gondoltál.
-Nem, most inkább tündérnek gondollak. De majd egyszer menyasszony is leszel.
-Igen. De előbb a Műszaki Egyetemre fogok járni. Mérnök leszek. Aztán doktori iskolába. Utána menyasszony leszek.
Igen.
Szerintem pont így kell ötévesen eltervezni az életet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: