Az idei év vége az első, amikor nem mondom azt az év lezárásakor, hogy soha rosszabbat. Eddig minden évben ezt mondtam, mert bár minden év hozott is, vitt is, jót is, rosszat is, a mérleg nyelve általában erősen a jó felé billent. Év végén lehiggadva a rosszak után és megőrízve a jókat, nyugodt szívvel mondhattam, hogy ennél rosszabb évem ne legyen. Persze tudom én, hogy nem mindent lehet egyértelműen feketének és fehérnek leírni és ami ma fekete, holnapután már csak szürkének látszik és egyszer úgy ébredek, hogy kifehéredett vagy mintha meg sem történt volna. Álom.
Nem volt igazán jó évem a 2018.
Az egészségem jó – ezért végtelen hálát érzek – és teszek is érte, hogy így maradjon.
A családom egyben van, egészségesek, boldogulnak.
A munkám rendben van, fontos kapcsolataim jók, a barátságok nem szűntek meg.
Mégsem volt igazán jó évem.
2019-ben jó lenne nem zuhanni a bánattól. Az idén háromszor zuhant meg velem a világ. Így év végén visszatekintve, már nem teljesen feketék a dolgok, már kezdenek szürkülni és jó lenne egyszer úgy ébredni, mintha meg sem történtek volna. Álom.
Ahogy A Pál utcai fiúk énekelik:
“Mért félnénk, mért élnénk, ha nem egy álomért?
Álljunk bele, ha kell, bármi jöjjön is el…”
Beleállni 2019-be.
Ehhez kívánok magamnak és mindenkinek egészséget, erőt, kitartást és békét.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: