hogyan

…és álmomban egy teraszon állok, nézem a kertet. Olyan ismerős és mégis olyan más. Idegen. Lesétálok a lépcsőn, a finom apró kaviccsal felszórt  ösvényt mindkét oldalon levendulák szegélyezik. Ahogy elmegyek mellettük, finoman megérintem őket, szépek, illatosak. Elnézek balra, tarka virágok franciás könnyedséggel elrendezve egy nagy kő előtt. Jobbra rozmaring, zsálya és kakukkfű, ezt a részt… Tovább »

Ki ne gondolt volna még arra, hogy jó lenne egyszer magunk mögött hagyni  mindent és elmenni valahová, jó messzire és valami teljesen újat csinálni, máshol és máshogy élni? Én gondoltam rá, többször is és most nem a gyerekkorban olyan gyakran kimondott “úgyis elmegyek világgá”  mindig komolyan gondolt, de meg nem valósítható elhatározására és nem is… Tovább »

Egész úton, amikor a havas, latyakos járdán óvatosan a biciklimet tolva mentem hazafelé az Anyukámhoz, az járt a fejemben, hogy a náthám miatt napok óta nem voltam nála, nehogy elkapjon tőlem valamit és csak telefonon tudtam hívni.  Bár minden alkalommal, amikor felhívtam, ő abban bízott, hogy azt mondom, amit mindig szoktam: indulok Anyukám, mindjárt ott… Tovább »

Új sorozat indul a blogban, minden héten egyszer összegyűjtök néhány dolgot abból, ami a héten jó volt és néhányat abból is, ami nem volt jó, mert így az igaz. Jó is, nem jó is, nem egyenlően elrendezve ugyan, de együtt adják a hét történéseinek egy részét. Egy részét, mert nyilván a megörökítetteknél sokkal több dolog… Tovább »

Menjen el a boltba és vegyen bő két kiló narancsot, legalább egy kiló citromot és 2-3 nagyobb darab gyömbért és egy csomag háztartási kekszet vagy kétszersültet. Más nem is kell. Most pár napig úgyse nagyon fog tudni mást enni. Amikor hazaér a boltból, fertőtlenítse le a kezét és üljön le. Pihenjen. Tegye fel a vizet… Tovább »

Amikor elindítottam a blogomat, úgy terveztem, hogy bizonyos dolgokról írok, bizonyos dolgokról pedig nem. Nem írok nagyon személyes témákról, napi problémákról, munkáról és politikáról. Természetesen lenne mit írnom mindegyikről, de húztam egy határt és azt igyekszem nem átlépni. Elég sokat írok viszont kirándulásokról, koncertekről, színházról, moziról, mert a munka és a hétköznapok mellett ez az… Tovább »

Ezt a blogot lassan át lehetne nevezni “Hogyan” helyett a  “Hogyan menjünk a Magas-Tátrába?” címűre, az jobban kifejezné, ami évek óta a fejemben jár. Hatszor voltam már a Tátrában és mind a  hatszor vagy féltem, vagy elfáradtam, vagy fáztam vagy ezek kombinációit adtam elő, de mind a hatszor óriási élmény volt. Az volt az első… Tovább »

Aki nem szereti a telet és októbertől már elkezdi várni a tavaszt, talán szeretne téli álmot aludni. Nem is talán, hanem biztos, egy emberre biztos igaz ez. A családunkban van valaki, aki október-november tájékán azt szokta mondani, hogy “oltsatok el és majd márciusban szóljatok”, hát ő biztos arra  gondol most is, hogy milyen jó lehet… Tovább »

Aki sikeresen ellen tudott állni a csábításnak, hogy Szilveszterkor vagy az új év első napján fogadalmat tegyen, annak szeretnék szívből gratulálni. Én nem tudtam ellenállni, arra viszont képes voltam, hogy három nap múlva érvénytelenítsem. És még olyan óriási nagy lelkiismeret furdalásom sincs. Az történt, hogy Szilveszterkor a Bohém rapszódiával voltam elfoglalva, január elseje pedig szinte… Tovább »

Éjfél előtt pár perccel  előkészíteni a poharakat, az utolsó másodpercekben visszaszámlálni, meghatódva hallgatni a Himnuszt és közben arra gondolni, ami jó volt és hálásnak lenni azért, hogy beléphetünk az új évbe, majd koccintani…így szoktuk. Az idén más volt. Már napokkal korábban eldöntöttük, hogy nem leszünk itthon, de azt még nem tudtuk, hogy pontosan hol leszünk… Tovább »