hogyan

Téli álom

Aki nem szereti a telet és októbertől már elkezdi várni a tavaszt, talán szeretne téli álmot aludni. Nem is talán, hanem biztos, egy emberre biztos igaz ez. A családunkban van valaki, aki október-november tájékán azt szokta mondani, hogy “oltsatok el és majd márciusban szóljatok”, hát ő biztos arra  gondol most is, hogy milyen jó lehet medvének lenni. Vele teljesen értelmezhetetlen egy beszélgetés a tél örömeiről, mert szerinte olyan nincs és nincs is ezen mit beszélni, legjobb volna téli álmot aludni és kész.

Én nagyon szeretem a telet a hideggel és a havazással együtt és egyáltalán nem bánom, ha hosszúra nyúlik és bár téli álomra nem is gondolok,  azért lassulok én is. Ezt vettem észre ma, amikor éppen fittnek éreztem magam és pörgetni készültem a gondolkodásomat is. Aztán nem úgy lett.

Egy Kate Winslet filmet néztem meg ma, a címe Nyárutó. Nem egy nagy film, inkább az az érdekes, hogy mi helyett választottam a filmnézést. Ma délutánra azt terveztem, hogy az ünnepek miatt kihagyott francia leckéket átnézem, ismétlek egy kicsit, felfrissítem a tudásomat és csinálok egy szintfelmérőt. Szeretek gyönyörködni az eredményben, tényleg nagyon tudok örülni, hogy a teszt szerint már középhaladó vagyok, de az az igazság, hogy innen már hónapok óta nem tudok feljebb jutni. Beragadtam.

De mindenek előtt (tout d’abord, ahogy a franciák mondják:) bekapcsoltam a tv-t, hogy a háttérben, amíg teszek-veszek, menjen a francia nyelvű csatorna, így szoktam mindig és bár szinte semmit nem értek belőle, a fülem legalább szokja a hangzást és ha néha elkapok egy-egy szót, annyira tudok neki örülni.

Tehát bekapcsoltam a tv-t és nem is tudom, hogy történt, de pillanatok alatt már az  HBO Go-n nézegettem csak úgy, cél nélkül, gondoltam, csak átfutom, milyen új filmek vannak fent. Néhány filmnek elolvastam az ismertetőjét, ez se tetszik, az se teszik és akkor rátaláltam Kate Winslet filmjére. Erről is elolvastam az információt, gondoltam, belenézek, hátha tetszik és hát belenéztem, jónak tűnt és ott ragadtam.

Hol volt már akkor a francia tanulás? Sehol.

Néztem a filmet, ami különösebben nem is tetszett, de már kíváncsi voltam, hogy mire alakul a történet, még izgultam is, hogy szeressen már végre egymásba a két főszereplő aztán sikerüljön nekik átszökni Kanadába és éljenek szépen, boldogan, amikor hirtelen, valahol a film felénél, vagyis kb. egy óra tv nézés után  rájöttem, hogy ezt a filmet nem olyan régen már láttam. Úgy két hónapja.

Nagyjából a film felétől úgy néztem tovább, hogy tudtam, ezt már láttam. És nem emlékeztem semmire belőle. Hogy egymásba fognak-e szeretni (egyébként igen), eljutnak-e Kanadába (nem) és hogy boldogan élnek-e (igen, majd), egyszerűen nem emlékeztem semmire.

Mint aki most ébred a téli álomból. Mint aki lustán, révedezve néz valamit, aztán rájön, hogy amit néz, azt már látta.

A film után aludtam egy jót.

A francia tanulásból pedig az lett, hogy lefordítottam a Je ne veux pas című édes kis dalt.

(Refrén: Nem akarok dolgozni, Nem akarok ebédelni, Csak felejteni akarok és aztán rágyújtani.)

Mi az a téli álom?

Ez.

 

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!