Ezt a blogot lassan át lehetne nevezni “Hogyan” helyett a “Hogyan menjünk a Magas-Tátrába?” címűre, az jobban kifejezné, ami évek óta a fejemben jár.
Hatszor voltam már a Tátrában és mind a hatszor vagy féltem, vagy elfáradtam, vagy fáztam vagy ezek kombinációit adtam elő, de mind a hatszor óriási élmény volt. Az volt az első nagy hegy az életemben és én beleszerettem. Örökre gyönyörű emlék marad, hogy túrázhattam Svájcban a 4000 méteres hegyek panorámája között és barangoltam Erdélyben a Hargitán (akkor még nem féltem a medvéktől, ma már nem barangolnék), de a Tátra az első szerelem. Az elsőt pedig nem felejtjük. Nem és nem. Egy darab a szívemből ott maradt valahol Ótátrafüred és Tátralomnic között és visszahúz oda, de ami igaz, az igaz: félek tőle, elfáradok és állandóan fázom ott.
A napokban, amikor először hallottam, hogy hatalmas a hó a Tátrában, felvetettem, hogy talán elmehetnénk most. Mert ugye a nyáron megyünk, ezt az ígéretet kaptam Karácsonyra és már a nagycsaládom fele is jól fel lett biztatva, tehát őszintén remélem, hogy minden érintett számára egyértelmű, hogy megyünk és senki nem fog variálni rajta, de télen azért csak más.
Biztos azért, mert jobban lehet félni és fázni.
A minap, amikor hangosan gondolkodtam ezen a téli tátrai kiránduláson, hogy milyen lenne, hová mennénk és hol foglalnánk szállást, már éppen ott tartottam nagy lelkesedésemben, hogy akkor meg is nézem pontosan, télen is járható-e az út gyalogosan a Csorba-tótól a Poprádi-tóig (a Zöld tó a nyár nagy durranása lesz), azt a megjegyzést hallottam meg és nem véletlenül, hogy most éppen mit akarok a Tátrában, mert megfagyni itthon is lehet.
Ez igaz. A Tátra télen is szép, de nagyon hideg. Amikor néhány évvel ezelőtt Karácsony és Szilveszter között ott töltöttünk néhány napot, életemben úgy nem fáztam, mint akkor.
Leírhatatlanul fáztam és nemcsak én. Akkor elhangzott – nem az én számból – az ítélet: ide többet a jó életben (!) nem jövünk télen. Mert itt csak megfagyni lehet.
Szóval erre lettem emlékeztetve a minap. Jó, akkor nem megyünk most.
De végtelenül kíváncsi vagyok, nyárra ki mit fog kitalálni a Tátra ellen.
Bárki bármit is, nekem millió érvem van a rögeszmém mellett. Ha lesz is vita, a kimenetele nem lehet kétséges.
Győzelem.
A blog neve pedig marad a “Hogyan”, de gondoljuk bátran utána, hogy “menjünk a Magas-Tátrába?”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: