Hetijó

Új sorozat indul a blogban, minden héten egyszer összegyűjtök néhány dolgot abból, ami a héten jó volt és néhányat abból is, ami nem volt jó, mert így az igaz. Jó is, nem jó is, nem egyenlően elrendezve ugyan, de együtt adják a hét történéseinek egy részét. Egy részét, mert nyilván a megörökítetteknél sokkal több dolog történik egy héten. Hamis lenne csak a jót vagy csak a nem jót összegyűjteni. Ezen a héten is volt ilyen is, meg olyan is. Hát akkor szemezgessünk.

-A náthám ahogy jött, úgy ment. Lassan, fokozatosan jött,  először egy kis rekedtség, később kis torokfájás, másnap egy kis nátha, aztán nagy torokfájás és nagy nátha, majd a tetőponton az éjszakai láz és utána lassan a javulás, a torkom már szinte jó, náthás már nem vagyok. Szép ívet írt le a náthám, ha lehet így mondani. Most, hogy ennyivel megúsztam, örömömben elkészítettem a mézes fokhagymát is, egy hétig hagyom összeérni, aztán minden nap fogok enni belőle. Nem annyira borzasztó az íze. Hidegrázottnak, torokfájósnak és lázasnak lenni rosszabb.

-A gyógyulás útjára lépve két hét után először merészkedtem ki a  futópályára, nagyon jó volt lemozogni a szokásosat, bár nem a szokásos módon, hanem jóval lassabban, de mit számít ez. Volt erőm, akaratom és megcsináltam.

-A hét telefonhívása: Kati, el akarok neked mondani valami nagyon fontosat. Képzeld, ott aludtam az oviban. Vagyis nem aludtam, csak feküdtem, de nagyon jó volt. (Szuper, és most már minden nap ott alszol?) Á, dehogy. Még nem tudom, mikor akarok legközelebb. Lehet, hogy majd ősszel.

-A hét erőfeszítése: A nátha miatt passzivitásban voltam pár napig és elég jól haladtam a franciatanulással.

-A hét sikerélménye: A konyhát hirtelen felindulásból két nap alatt kilomtalanítottam. Azóta naponta többször kinyitom a szekrények ajtajait és egymás után kihúzogatom a fiókokat, hogy lássam, mire voltam képes, mert alig akarom elhinni, hogy tényleg megcsináltam.  Ma a fürdőszoba is kész lett. 

-Film, több is volt, de a leg: Pororoco (francia-román film, 2018.) Dráma, nagyon erős film és nagyot ütött. A második leg: A hegyekbe fel (dráma, amerikai, 2016.), több olyan mondat is elhangzott benne, amit jól magamra tudtam venni.

-Születésnap volt a családban, házi szilvalekvárral töltött kis csokitortát sütöttem, gyakorlatilag ketten ettük meg az ünnepelttel. Náthásan, fájó torokkal nem is gondoltam, hogy tudok belőle enni…és tudtam. Addig csipegettük, míg két nap alatt megettük.

-A hét jó tapasztalata, hogy minden koncert- és mozijegy megrendelése gördülékenyen ment, kedves és segítőkész volt kivétel nélkül mindenki, pedig kellett időpontot módosítani, jegyátvételt variálni, jegyet visszamondani és újat foglalni, szóval volt minden, de türelmesen és megértően álltak hozzám az ügyintézők.

-Az új csizmám feltörte a lábamat, vérhólyag lett a jobb sarkamon, külön tortúra azóta papucson kívül bármiben is járni. Egy régi, jól kitaposott sportcipő az egyetlen, amit a  beragasztott sarkammal el bírok viselni, ez azért nem kellemes a hóban.

-A hét meglepetése: Kaptam egy Freddy Mercury-ról készült festményt abból az alkalomból, hogy hamarosan két hónap alatt negyedszer fogom megnézni a filmet. A film iránti lelkesedésem már magában is megérdemel valami relikviát, de hogy egy saját készítésű festményét egy számomra kedves ember nekem ajándékozza, hát ez bizony nem csak festőtehetségre, hanem emberi nagyságra is vall. Innen is köszönöm!

-Amióta a hét elején kiejtettem a számon, hogy én tulajdonképpen el tudnám képzelni, hogy újra elmenjek egy medvelesre, egy különlegesen (!) nagyon (!) biztonságos (!) medvelesre Székelyföldön, azóta naponta szóba kerül nálunk, hogy akkor rajta, menjünk nyáron Gyergyóba.  Ha a Magas-Tátrában nem esznek meg a medvék, elmegyünk meglesni őket Gyergyóba. Mondjuk ez meg legyen a hét vicce.