Hogy vagy?

A francia nyelvben a köszönés után elhangzik egy sablonos udvarias kérdés: Hogy vagy? (Bonjour, comment vas-tu? vagy magázó formában Comment allez-vous?), hasonlóan az angol How do you do-hoz. A kérdésre válaszolva a franciák általában köszönik, jól vagy nem  jól, nem rosszul vagy nagyon jól vannak.

Mi is hasonlóan válaszolunk, köszönöm jól, vagy köszi, megvagyok, ilyesmi, és pontosan tudjuk, hogy ez nem az a kérdés, amire elvárják tőlünk, hogy kifejtsük, mit is értünk ez alatt. Nem várják el és mi nem fejtjük ki. Ha pedig mi kérdezünk valakit, futólag a “szia” vagy “hello” után, mi sem várunk barokkos körmondatba foglalt helyzetjelentést. Megelégszünk annyival, amit kapunk: Köszi, jól. Vagy éppen nem jól.

Nagyon meg kell becsülni a kérdés mögött megsejthető valódi érdeklődést. Mert meg lehet érezni, ki lehet hallani a kérdésből, hogy az a valaki valódi választ vár vagy elég a “Köszi, jól.”

Nagyon megbecsülöm azokat az embereket körülöttem, akik valódi érdeklődéssel kérdeznek és meg is hallgatják a válaszomat, és ez viszont is így van. Figyelünk egymásra, őszintén érdekel bennünket a másik, hogy mi van vele, mit érez és mit gondol, mi a véleménye, minek örül vagy mi fáj neki. Ez lényegesen több, mint a “Szia, hogy vagy?”

Nagyon megbecsülöm azt a néhány embert, akivel le lehet ülni egy kávéra és úgy beszélgetni egymással, hogy nem csak a fülünk van nyitva, hanem a szívünk is.

Havonta egy alkalommal én is leülök valakivel, aki nagyon fontos nekem, akit a példaképemnek tekintek, akit tisztelek, akire figyelek és aki figyel rám. Akivel figyelünk egymásra legalább 30 éve.

Akivel őszinte a “Hogy vagy?”

Tegnap este is leültünk és míg a süteményünket ettük, ha a világot nem is, magunkat újra megváltottuk.

És köszönjük, jól vagyunk.