Hetijó

Az olvadó hó láthatóvá tette a kert rendkívüli állapotát. Igaz, hogy sok munkával és még több lelkesedéssel szépen rendbe lehetne hozni, de most még csak a szörnyülködésnél tartok és amíg rá nem szánjuk magunkat a munkára, addig marad az álmodozás. Abban végül is jó vagyok.

Folytattam viszont a lomtalanítást, ennek őszintén örülök és nem is hagyom abba, amíg tart a lendületem. Apró lépésekben haladok, ezzel egyedül is boldogulok, amihez pedig ketten kellünk, azon még nem gondolkozunk. Majd a nyáron.

Eldöntöttük, hogy nyáron elmegyünk Székelyföldre. A Magas-Tátráról egyenlőre csend van, senki érintett nem hozza szóba. Biztos mindenkinek egyértelmű, hogy megyünk.

De hogy ne legyek magas hegyi veszélyek, hóviharok, lavinák és túlélés nélkül, megnéztük az Életben maradtak c. filmet, ma  este pedig a Mount Everest-re mászó elszánt és vakmerő csapattal fogok tartani képzeletben az Everest című filmmel. Az Életben maradtak  arról szól, hogy egy repülőgép az Uruguay-i rögbicsapattal a fedélzetén az Andokban lezuhant. A túlélőknek az életben maradásukhoz embert próbáló döntéseket kellett meghozni. A film igaz történet alapján készült. A regényt olvastam már jó sok évvel ezelőtt, a filmet is láttam már és újra kiderült, hogy mennyire rosszul emlékszem dolgokra. Úgy emlékeztem, hogy másképp történt a visszatérésük a civilizációba, de tévedtem. 

A hét vitathatatlan filmélménye a Bohém rapszódia, a hét zenéjeként tarolt nálam a Queen, a hét olvasmánya pedig egy vicces francia történet, amit elsőre nagyjából meg is értettem. 

Ma a futópályára is sikerült kimenni és egész jó viszonyokat találtunk. Az  erőnlétemmel meg vagyok elégedve ahhoz képest, hogy a január egy alkalom kivételével gyakorlatilag kiesett.

A héten a második új csizmám is feltörte a lábam, úgyhogy bármennyire is szeretem a havat, idén már ne legyen több.

Vagyis de.

Legyen és takarja el újra a kertet.