hogyan

Zsuzsa néni

Azt, hogy közösségben énekelni jó, Zsuzsa nénitől tanultam. Ma is emlékszem az általános iskolai énekkarra és nem felejtettem el az ott tanult dalokat sem. Imádtam minden ének órát, minden énekkari próbát és minden dalt.

Imádtam Zsuzsa nénit, a fantasztikus humorát és azt, hogy mindig tele volt energiával. Én őt sosem láttam fáradtnak.

Akkor ugyan nem értettem, miért kell újra és újra elénekelni ugyanazt a dallamot, ugyanazt a sort,  én már rég tökéletesnek hallottam, de ő újra és újra leintette a kórust és ismételtetett, javíttatott, lendületesen vitt tovább bennünket az általa tökéletesnek tartott produkcióig.

És ma már tudom, hogy az volt a tökéletes, amire ő rámondta. Ritkán mondta, ezért nagyon tudtuk értékelni. Szigorú volt és megkövetelte mindazt, amit meg kellett, ugyanakkor nagy szíve volt, nagy lelke és úgy tudott bennünket motiválni, hogy szárnyakat kaptunk a keze alatt.

Eltelt úgy harmincöt év és egyszer összefutottunk a vonaton és harmincöt év után a nevemen szólított. Sírni tudtam volna (és lehet, hogy sírtam is…). Együtt utaztunk Pestig és végig beszélgettük az utat. Ő semmit nem változott. Persze, az évek elrepültek, de ami igazán lényeges, azt ő mind meg tudta őrízni magában. A humorát, a tiszta szívét, lelkét és mindent, ami számít. Erős, telt hangján beszélt, nevetett, édes és elbűvölő volt.

A névnapján szeretettel köszöntöm az én énektanáromat, az én drága Zsuzsa nénimet. Hálával gondolok Rá és innen üzenem, hogy azóta is imádok énekelni, főleg ott, a ház előtt, a kútnál, ahol a régi hársfa áll és teljesen mindegy, hogy bú vagy öröm ér.

Kívánom, hogy énekeljen és élvezze a zenét még jó sokáig!

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!