Mert mi a baj a tavasszal?
Nem tudom. Én is rámosolygok az első hóvirágra, meghallom a madárcsicsergést és az se rossz, hogy már nem fázom folyton.
Mégis olyan nehezen engedem el a havat és a hideget, mert nagyon szeretem a telet és most, amikor éppen a kiseprűzésére készülünk, mert holnap farsangolunk, én csak hunyorogva nézek, hogy most akkor örülni kellene? Októbertől márciusig azt hallgatom mindenkitől, hogy mikor lesz már vége a csúnya, hideg télnek és hogy lenne már végre tavasz. Mindenki ezt mondja körülöttem, én meg többnyire csendben vagyok, mert mit is mondhatnék? Mondjam azt, hogy én meg örülök neki?
Ma a városban voltam ügyeket intézni és az egyik helyre korábban érkeztem a megbeszéltnél, így volt 5 percem, leültem hát a parkban egy padra és ösztönösen a Nap felé fordítottam az arcomat. Annyira ösztönös volt a mozdulatom, hogy csak arra figyeltem fel, ahogy átmelegít a napsütés.
És akkor elmosolyodtam. Ez hogy lehet, én élvezem a napsütést?
Akkor mi bajom van a tavasszal? Lehet, hogy nem is azzal van bajom, hanem a megújulással, amit ilyenkor szinte kikényszerít a jó idő? Én meg nem vagyok az a megújulós típus.
De most, pontosabban ma, történt valami, amitől másképp nézek az idei tavaszra (persze a mogyoró barkáira allergiás szemcseppezett, mégis folyton viszkető szememen át). Nem tudom, mi okozta a változást, tényleg nem tudom. De ma, az erdei futópályán harkályt hallottam, zengett az erdő a kopácsolásától és bár még minden barna, mégis belengte az egészet valami finom várakozás. Mintha ugrásra készen állna a természet és csak arra várna, hogy süssön erősebben a Nap és berobbanhasson a tavasz.
Én pedig azon kaptam magam, hogy már megint mosolygok. Meg is álltam, hátha meglátom a harkályt, de nem.
Holnap farsangolunk és nekem eszem ágában sem volt jelmezbe öltözni, de az édes kis fiatal kolléganőm kitalált valamit és olyan lelkes, hogy nem volt szívem nemet mondani. Holnap tehát mindketten jelmezbe öltözünk és kiseprűzzük a telet.
Lehet, hogy az idén élvezni fogom a tavaszt? A holnapi télbúcsúztatót biztosan, aztán majd meglátjuk.
De ott még nem tartok, ahol Szűcs Judit.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: