Egy kirándulás a Bükkben sok mindenre alkalmat adhat. Lehet versenyezni, hogy ki ér oda hamarabb ahhoz a fához, lehet bátorságpróba, hogy ki mer oldalazva lépegetve felfelé menni a hegyen, lehet ismeretet bővíteni és megtudni, hogy azok a csontok ott egy mufloné lehettek és ezeken kívül lehet még növényhatározóst is játszani, tündérek lábnyomát keresni és lehet erősen hallgatózni, hátha meghalljuk a manókat, ahogy kuncognak.
Sok minden mást is lehet. De a legjobb az, hogy lehet kavicsokat gyűjteni, elrejteni őket a kis zsebecske mélyére és hazavinni.
A kiránduláson én is sok mindent tudtam. Jó, nem én értem hamarabb ahhoz a fához. Az is igaz, hogy oldalazva lépegetésben sem én voltam a legügyesebb és nem tudtam, hogy azok a csontok ott egy muflon csontjai és nem ismertem fel minden növényt. De láttam a tündérek lábnyomát és hallottam kuncogni a manókat, ezekben a dolgokban én is nagyon ügyes voltam.
A legfontosabb dolgot viszont tényleg nem tudtam: az úton talált szép kavicsok nem egyszerű kavicsok, hanem csodakavicsok, mert hazafelé tartva útközben varázserejük lesz és szerencsés az, aki kap belőlük.
Szerintem én nagyon szerencsés vagyok.